Feketefejű rozella
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Platycercus venustus (Kuhl, 1820) | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Feketefejű rozella témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Feketefejű rozella témájú médiaállományokat és Feketefejű rozella témájú kategóriát. |
A feketefejű rozella (Platycercus venustus), korábban feketefejű rozellapapagáj vagy Stanley-papagáj, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezés
A fajt Heinrich Kuhl német természettudós írta le 1820-ban, a Psittacus nembe Psittacus venustus néven[3] (a venustus latinul szépségest, gyönyörűt jelent). A leírása Robert Brown 1803 februárjában gyűjtött példányáról ered, amiről Ferdinand Bauer festő festett képet.
Alfajai
- Platycercus venustus hilli Mathews, 1910
- Platycercus venustus venustus (Kuhl, 1820)[2]
Előfordulása
Észak-Ausztráliában a Kimberley-övezettől Queensland határáig, valamint a Bathurst- sziget, a Melville-sziget és a Milingimbi-sziget. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató eukaliptusz, part menti mangroveerdők és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Átlagos testhossza 28 centiméter, testtömege 85 gramm.[3] Nagyon hasonlít a keleti rozellára, homloka, feje teteje és tarkója fekete, hátán a szegélyek szélesebbek, halványsárgák, farkcsíkja és hasa halványsárga, külső szárnyfedői és szárnya kék. A tojót nehéz megkülönböztetni, színei kissé haloványabbak, a szárnyszalag sincs minden esetben jelen. A fiatalok színei halványabbak, fejükön és begyükön vörös áttűnés lehetséges, egyéves korukban színesednek ki.
 |
 |
Életmódja
Párban vagy kis csoportokban él, a Callitris columellaris magvával, az Eucalyptus miniata gyümölcsével, ezenkívül Eucalyptus alba, Corymbia polycarpa, Melaleuca nervosa, Grevillea pteridifolia magvával és nektárjával táplálkozik. Kissé félénk.
Szaporodása
A nyári hónapokban költ, a fészekalja kettő-négy tojásból áll, amelyek kb. 2,5 centiméteresek. Kotlási ideje 20 nap, a kirepülési ideje négy-öt hét.
Tenyésztése
Nem mondható könnyűnek, már a párok összeállítása is nehéz (nálunk télen költ). Az első sikeres költetés Bedford hercegnél volt 1920-ban.
Természetes ellenségei, parazitái
Fő ragadozója a rozsdás héjabagoly (Ninox rufa), parazitája pedig a Forficuloecus wilsoni rágó tetű amely csak a feketefejű rozellapapagájon élősködik.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. november 17.)
- ↑ 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. november 17.)
- ↑ 3,0 3,1 Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. november 17.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. november 17.)
Források
- Romhányi Attila:A föld papagájai
- Hivatalos magyar neve
