Felsőpagony
Felsőpagony (Vyšná Polianka) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | |||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Bártfai | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1572 | ||
Polgármester | Ľuboš Špik | ||
Irányítószám | 086 36 (pošta Nižná Polianka) | ||
Körzethívószám | 054 | ||
Forgalmi rendszám | BJ | ||
Népesség | |||
Népsűrűség | 19 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 452 m | ||
Terület | 5,69 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
Felsőpagony weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőpagony témájú médiaállományokat. | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Felsőpagony (szlovákul: Vyšná Polianka, ukránul: Visnya Poljanka) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában.
Fekvése
Bártfától 16 km-re északkeletre, a lengyel határ mellett, az Ondava felső folyásának partján fekszik.
Története
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Polyánka. Két Orosz falu Sáros Vármegyében, földes Ura mind a’ kettőnek Gróf Áspermont Uraság, lakosaik többen ó hitüek, fekszenek Zboróhoz egy mértföldnyire, határbéli földgyeik középszerűek, de szorgalmatos mivelést kívánnak.”[1] Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Polyánka (Alsó és Felső), két orosz falu, Sáros vmegyében a makoviczi uradalomban, Zboró fil., 30 rom., 665 gör. kath., 13 zsidó lak. Ut. post. Bártfa.”[2] A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 214, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. 2001-ben 124 lakosából 66 szlovák és 45 ruszin volt. 2011-ben 108 lakosából 53 ruszin és 45 szlovák.
Nevezetességei
- Szent Paraszkéva tiszteletére szentelt görögkatolikus fatemploma.
- Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt ortodox temploma.
További információk
- Községinfó
- Felsőpagony Szlovákia térképén
- Felsőpagony fatemploma
- Fotógaléria a fatemplomról
- Képek a fatemplomról
- E-obce.sk
Jegyzetek
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.