Fojtó balun

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A fojtó balun egy olyan szimmetrizáló transzformátor, amely nem végez impedanciaáttételt. Egyszerűsége ellenére széles sávon is hatékonyan működik. Leginkább adó-vevő berendezésekhez használják antennaillesztőként. Rádióamatőr gyakorlatban a köpenyáram fojtó elnevezést használják. A külföldi szakirodalomban choke balun vagy ugly balun néven fordul elő.[1]

Felépítése, működése

A fojtó balun légmagos csévetestre vagy vasmagra feltekert koaxkábel. A feltekerés hatására a kábelköpeny tekercsként viselkedik, induktív reaktanciája megnő. A belső kábelérnél - mivel árnyékolt - nem lép fel induktív reaktancia, de mivel szoros csatolásban van a külső érrel, így a külső éren fellépő induktív veszteség a belső éren csatolódik ki, 180°-os fáziskéséssel. Ezáltal jön létre az a jelenség, hogy a fojtó balun az aszimmetrikus áramokat erősen csillapítja, a szimmetrikus áramok esetén viszont jelentéktelen a csillapítása. A fojtó balun hullámellenállása megegyezik a feltekert kábel hullámellenállásával. Tehát ha 50 Ω hullámellenállású koaxiális kábelhez akarunk 50 Ω talpponti ellenállású szimmetrikus antennát illeszteni, akkor a balunt 50 Ω hullámellenállású koaxiális kábelből kell elkészíteni. Z1=Z2=Z0 A feltekert kábelhossz mérete nem kritikus, mivel szélessávú illesztőként működik. Az optimum lb=kλ4, de hatékonyan működik k0.1λ<lb<k0.375λ mérettartományban. [2] Vasmagos tekercsnél a kábelhossz a következőképp alakul: lb=kλ4μ0 A kábel hosszára vonatkozó használható mérettartomány pedig: kλ10μ0<lb<3kλ8μ0

Jegyzetek

  1. A fojtó-balun működése. (Hozzáférés: 2023. november 15.)
  2. Karl Rothammel. Antennakönyv. Műszaki könyvkiadó. ISBN 963-10-2060-6