Frédéric-César de La Harpe

Frédéric-César de La Harpe
Született	Rolle
Elhunyt	Lausanne
Állampolgársága
Foglalkozása	politikus jogász neveléstudós pedagógus
Iskolái	Tübingeni Egyetem
Kitüntetései	Szent András-rend
A Wikimédia Commons tartalmaz Frédéric-César de La Harpe témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Frédéric-César de La Harpe (Rolle, 1754. április 6. – Lausanne, 1838. március 30.) a svájci köztársaság elnöke és I. Sándor orosz cár nevelője.

Élete

Genfben és Tübingenben jogot tanult, majd egy előkelő orosz főúr társaságában beutazta Itáliát és vele 1782-ben Szentpétervárra ment, ahol Alekszandr Pavlovics nagyherceg nevelője lett. Miután ellenségeinek sikerült őt innen elűzniök, 1795-ben Genfbe ment, ahol hevesen izgatott Bern kormánya ellen, mely korlátlanul uralkodott Waadt fölött. Innen Párizsba utazott, és a francia direktóriumot, az 1564-es lausanne-i egyezményre való hivatkozással, beavatkozásra bírta Waadt érdekében Svájccal szemben, melyet a direktórium 1798-ban Helvét Köztársasággá alakított át (ennek előzménye volt a Lémani Köztársaság Lausanne-ban, amelynél La Harpe maga is tevékenykedett). Ennek a svájci köztársasági direktóriumnak La Harpe is tagja lett, de amikor hatalmát erőszakosan kezdte gyakorolni, hogy a minden oldalról fenyegetett köztársaság egységét megoltalmazza, a törvényhozó testület 1800. január 7-én a direktóriumot feloszlatta, La Harpe-ot megbuktatta, aki erre Párizsba menekült. Miután (1801-1802) I. Sándor orosz cár meghívására Oroszországba ment, visszavonulva élt Párizs mellett, és 1814-ben a szövetségesek bevonulása után az András-keresztet és a tábornoki rangot kapta Sándor cártól, akit rábírt, hogy ne adja beleegyezését azon törekvésekhez, melyek szerint Bern fennhatóságot óhajtott gyakorolni Aargau, Waadt stb. fölött. Ebben az értelemben vett részt La Harpe a bécsi kongresszuson is, mint Waadt és Tessin követe, aztán pedig 1816-ban Lausanne-ba költözött és ott holtáig nagy tiszteletben tartották jótéteményeiért.

Források

• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X