François-Claude-Amour de Bouillé

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
François-Claude-Amour de Bouillé
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
MeghaltAz adatok szerializációja sikertelen
London[1]
SírhelyMontmartre-i temető
Állampolgárságafrancia
Rendfokozata
  • altábornagy
  • capitaine
  • mestre de camp
  • maréchal de camp
Csatái
Kitüntetései
  • Szentlélek-rend lovagja
  • Szent Mihály-rend lovagja
GyermekeiLouis de Bouillé
A Wikimédia Commons tartalmaz François-Claude-Amour de Bouillé témájú médiaállományokat.

François-Claude-Amour de Bouillé [ejtsd: bujjé] (Cluzel kastély Saint-Eble), 1739. november 19. – London, 1800. november 14.) márki, francia tábornok, XVI. Lajos odaadó híve.

Élete

Részt vett a hétéves háborúban, a harctéren szerzett érdemeiért 1768-ban kinevezték Guadeloupe kormányzójává. A Szél felőli szigeteken Martinique és Saint Lucia kormányzójaként (1777–1783) a Kis-Antillákon harcolt az amerikai függetlenségi háború idején. 1778-ban megszerezte Franciaország számára a Dominikai Közösséget, Tobagót, 1782-ben kis létszámú csapattal elvette a hollandoktól Sint Eustatiust, 1783-ban elfoglalta az angoloktól Brimstone Hill várát. 1783-ban visszatért Franciaországba. 1787-ben tagja lett a Főnemesi Gyűlésnek, és kinevezték Trois-Évêchés kormányzójává, 1789-ben pedig katonai parancsnokává. 1790-ben a nancyi katonai mozgalom elfojtásáért a király és a nemzetgyűlés köszönetét kapta. XVI. Lajos szökési tervébe be volt avatva és mindent elkövetett, hogy csapatainak alkalmas felállítása biztosítsa a sikert. A király elfogatása után osztrák Németalföldre menekült, ahonnan levelet intézett a nemzetgyűléshez, amelyben a király menekülését erőszakos szöktetés színében tüntette fel. Emiatt halálra ítélték. Emigránsként élt Koblenzben, 1781-től pedig Pillnitzben. Azután III. Gusztáv svéd király szolgálatában állt, majd annak meggyilkoltatása után V. Louis Joseph Bourbon-Condé herceg seregéhez csatlakozott 1792-ben. Azután haláláig Angliában élt. A Mémoires sur la révolution française (angolul: London, 1797; franciául: 1801 és 1859) című művében gyűlölettel szól a forradalomról.[2] A Marseilles ötödik versszaka név szerint említi Bouillét, mint a vérszomjas despoták cinkosát.

Jegyzetek

  1. ↑ http://anom.archivesnationales.culture.gouv.fr/eac/?id=FRDAFANOM_EACP000020
  2. ↑ V. ö. Gabriel, Louis XVI., le marquis de B. et Varennes (Párizs, 1874).
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=François-Claude-Amour_de_Bouillé&oldid=757319”