Frangepán III. Frigyes
| Frangepán III. Frigyes | |
| Született | 13. század |
| Elhunyt | 1333[1] |
| Szülei | Frangepán II. Duim |
Frangepán III. Frigyes (horvátul: Fridrik III. Frankopan, 13. század második fele – 1333. április 29. után) a Frangepán családból származó horvát főnemes, vegliai, vinodoli és modrusi gróf.
Családja
A család szluini ága alapítójának Frangepán II. Duimnak a fia. Erzsébet nevű feleségétől két fia, III. Dujam és VIII. Bertalan született. Lánya Erzsébet Subić II. Pál bribiri grófhoz ment feleségül.[2] Felesége feltehetően valamely alpesi grófi családból, talán a karintiai Otrenburg grófi családból származott.[3]
Élete
1308-ban amikor Arrabo lakossága megtámadta és kifosztotta Veglia (Krk) szigetét Ausztriában tartózkodott.[4] A háborús esemény után részt vett a két fél megbékítésében, ezért felkereste Arrabót.[4] Ekkor Zengg elöljárója volt, 1315-ben pedig apjával, II. Duimmal együtt már Zengg örökös uraként említik.[5] 1317-ben meghalt apja II. Duim. Bár Frigyes még édesapja életében is nagy befolyást gyakorolt a közügyekre, nem lett azonnal rangidős a családban, mert voltak idősebb rokonai, III. János fiai. Közülük a legidősebb testvér, V. Vid kapta meg a családfőséget.[3] Vid azonban vonakodott Velencébe menni, és letenni a hűségesküt a dózsénak és a tanácsnak és a többszöri felszólításra sem válaszolt, majd megtagadta a megállapított regália kifizetését is. Erre Velence Frigyesnek ajánlotta fel Veglia kormányzói tisztét, Frigyes pedig nem vonakodott Velencébe menni és 1319-ben letette a hűségesküt a velenceieknek,[6][7] 1321-ben pedig megkapta tőlük Veglia egy részét, amely addig III. János fiáé, V. Vidé volt.[8] Ezt követően III. Frigyes vette át a vezető szerepet a családban, és közeledni kezdett a Habsburgokhoz.[9] 1322-ben segítette Károly Róbert királyt a Šubić II. Mladen horvát és bosnyák bán elleni leszámolásban,[10] a király pedig megerősítette Modrus és Vinodol birtokában[11] és megerősítette IV. Béla király 1260-as, Zengg városára vonatkozó adományát.[12][10] A következő évben a király neki adományozta Drežnica megyét,[13] Szluin városának adományozását pedig 1322-ben megerősítette.[10] 1326-ban Frigyes segített Mikcs bánnak, hogy megkísérelje megtörni a Babonić, Kurjaković, Nelipić és más nemesi családok hatalmát,[14] de amikor a velencei befolyás érvényesült a Cetina és Zrmanja közötti területen, a király ellenfeleinek pártjára állt.[15] 1327 és 1331 között belekeveredett az isztriai konfliktusba, ahol Velence és az Aquileiai Patriarchátus érdekei ütköznek.[9] 1327-ben segítette Pólát a velenceiek ellen, 1332-ben pedig a velenceiek számítottak segítségére az isztriai Kožljak város problémájának megoldásában.[9] III. Frigyest ezután csak egyetlen 1333. április 29-én kelt velencei dokumentum említi, ahol őt jelölték döntőbírónak a niniek és Budislav Ugrinic közötti perben.[2] Valamikor 1333-ban halt meg és két fiút hagyott hátra, III. Dujamot (1323-1348) és VIII. Bertalant (1327-1360). [2]
Jegyzetek
- ↑ alkotás. (Hozzáférés: 2022. január 13.)
- ↑ 2,0 2,1 2,2 Klaić 152. o.
- ↑ 3,0 3,1 Klaić 146. o.
- ↑ 4,0 4,1 Klaić 143. o.
- ↑ Klaić 144. o.
- ↑ Klaić 147. o.
- ↑ Frangepán 42. o.
- ↑ Frangepán 43. o.
- ↑ 9,0 9,1 9,2 Strčić2
- ↑ 10,0 10,1 10,2 Klaić 148. o.
- ↑ Frangepán 44. o.
- ↑ Frangepán 45. o.
- ↑ Frangepán 48. o.
- ↑ Klaić 149-150. o.
- ↑ Klaić 151. o.
Források
- ↑ Frangepán: A Frangepán család oklevéltára. Kiadja Thallóczi Lajos, Barabás Samu. I. kötet 1133–1453. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1910. Hozzáférés: 2022. január 13.
- ↑ Klaić: Vjekoslav Klaić: Krčki knezovi Frankapani – Prva knjiga. Zagreb: Matica Hrvatska. 1901. Hozzáférés: 2022. január 12.
- ↑ Strčić2: Petar Strčić - Hrvtaski biografski leksikon: Frankapan, Fridrik III. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1998) (Hozzáférés: 2022. január 12.)