Franz Ulrich Theodor Aepinus

Franz Ulrich Theodor Aepinus
Született
Elhunyt
Állampolgársága	német orosz
Szülei	Franz Albert Aepinus
Foglalkozása	fizikus matematikus egyetemi tudós/kutató feltaláló csillagász filozófus
Tisztsége	igazgató (1755–1756, Berlini obszervatórium)
Iskolái	Rostocki Egyetem (1740–1744, matematika) Rostocki Egyetem (–1747) Jénai Egyetem (1744–1747, orvostudomány)
Kitüntetései	Order of Saint Anna, 1st class with diamonds (1782)
Sírhelye
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Ulrich Theodor Aepinus témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Franz Ulrich Theodor Aepinus (Rostock, 1724. december 13. – Dorpat, 1802. augusztus 22.) német csillagász, matematikus, fizikus, természetfilozófus.

Pályafutása

Apja a rostocki egyetemen teológiát tanított. Johannes nevű ősük, a reformáció egyik vezető teológusa görögösítette az eredetileg Hoch vagy Huck családnevüket. Aepinus Jénában és Rostockban tanult orvostudományt, majd matematikát. Diplomamunkáját a zuhanó testek pályájáról írta 1747-ben. Privát docensként tanított a rostocki egyetemen, parciális differenciálegyenletekkel, negatív számokkal foglalkozott, és fizikai, valamint csillagászati eszközöket készített.

Az 1759-ben megjelent művének borítólapja

1755-ben Berlinbe hívták a csillagvizsgáló igazgatói posztjára, és a Berlini Tudományos Akadémia tagjává választották. Megismerkedett Leonhard Eulerrel, és nála lakott két éven keresztül. Johan Carl Wilcke, aki tanítványa volt Rostockban, Berlinben írta disszertációját az elektromosságról. Megmutatta Aepinusnak a turmalint (szilikát ásvány), ami piezoelektromos tulajdonsággal rendelkezik. Aepinus a turmalin és más kristályok polarizációjának változását vizsgálta különböző hőfokon (piroelektromosság). Kísérleteiről tanulmányt írt 1759-ben Tentamen theoriae electricitatis et magnetismi címmel. 1757-ben az Orosz Tudományos Akadémia tagjaként Szentpéterváron telepedett le, és fizikát tanított. II. Katalin orosz cárnő nagyra értékelte munkáját és rábízta fiának, a később I. Pál orosz cárnak a nevelését. Aepinus 1781-ben értekezést írt a hold felszínéről és az egyenetlenségek vulkanikus eredetéről. 1785-ben a Göttingeni Tudományos Akadémia külső tagjává választották. 2009-ben holdkrátert neveztek el róla.

Források

• J J O’Connor, E F Robertson: Franz Ulrich Theodosius Aepinus (angol nyelven). University of St Andrews. (Hozzáférés: 2018. december 20.)