Fresnel-integrál

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A Fresnel-integrálok az xC(x) és xS(x) leképezésekkel adott transzcendens valós-valós függvények, ahol

C(x)=0xcos(u2)du,S(x)=0xsin(u2)du.

C(x) illetve S(x) az y=cos(x2) és az y=sin(x2) függvény területfüggvénye (x=0 kezdő abszcisszától).

Leírásuk

A Fresnel-integrálok nem írhatók fel elemi függvényekkel zárt analitikus alakban. A helyettesítési érték kiszámítására a következő, minden x helyen konvergens hatványsorok alkalmasak:

S(x)=x331!x773!+x11115!+(1)nx4n+3(4n+3)(2n+1)!,
C(x)=x10!x572!+x994!+(1)nx4n+1(4n+1)(2n)!.

A függvények csökkenő amplitúdóval és hullámhosszal oszcillálnak a + -ben vett határértékük körül (nem periodikusak!):

0cosu2du=0sinu2du=π8.

A függvénygörbék egy transzponált alakja az elméleti vizsgálatokban használt normalizált alak:

So(x)=0xsin(πu22)du,Co(x)=0xcos(πu22)du,

melyek a limx+Co(x)=limx+So(x)=12 érték körül oszcillálnak.

Normalizált Fresnel-integrálok, So(x) és Co(x).

Alkalmazása

A függvényeket Augustin-Jean Fresnel (1788-1827) francia fizikus alkalmazta a fényinterferencia vizsgálatok matematikai elemzésénél. E vizsgálatok a fénynek Christiaan Huygens (1629-1695) holland fizikus által kidolgozott hullámtermészetét igazolták. Vele egy időben és tőle függetlenül hasonló sikeres kísérleteket végzett Thomas Young (1773-1829) angol orvos. Az út-/vasútépítésben fontos átmeneti ív, a klotoid (Cornu-spirál, Euler-spirál) paraméteres egyenletrendszerét a két Fresnel-integrál megfelelő transzformációjával lehet megadni:

{x(t)=kC(t)y(t)=kS(t)

Irodalom

  • Reinhardt–Soeder: SH atlasz-Matematika (Springer-Verlag, 1993)
  • Szász Pál: A differenciál- és integrálszámítás elemei (Közoktatásügyi Kiadóvállalat, 1951)
  • Bronstein–Szemengyajev: Matematikai zsebkönyv. Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1987. ISBN 963 1053091
  • Pattantyús: Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve 1. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961.

zh:柯奴螺线