Gály Olga
Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
| Gály Olga | |
| Született | 1921. február 10. Losonc |
| Elhunyt | 2012. augusztus 7. (91 évesen) Pozsony |
| Állampolgársága | szlovák |
| Foglalkozása | költő |
Lőrinczné Gály Olga, L. Gály Olga (Losonc, 1921. február 10. – Pozsony, 2012. augusztus 7.) költő, író, szerkesztő, műfordító. Férje Lőrincz Gyula festőművész.
Élete
Braun Gyula lakatos és Raichmann Magdaléna gyermekeként született. Losoncon a reformreál gimnáziumban érettségizett 1939-ben. A második világháború idején szüleivel gettóba vitték, de sikerült megszöknie.[1] 1947-től Pozsonyban élt. 1950–1956 között az Új Szó, 1956–1960 között a Hét, 1971–1976 között a Nő szerkesztője. Az 1950-es évektől jelentkezett verseivel, de jelentősebb műfordítói munkássága.
Elismerései
- A szlovák irodalom fejlesztésében szerzett érdemekért érem (1986)
- Madách műfordítói nívódíj (2000)
Művei
- Hajnali őrségen (versek, 1953)
- Halkan szólok (versek, 1967)
- Tiszta vászon (versek, 1976)
- Szívdobogás (versek, 1981)
- Ördöglakat (Lőrincz Gyula festőművész ifjúkoráról, 1990)
- Néma madár (regény, 2004)
Jegyzetek
- ↑ Puntigán, József. „Az ismeretlenség útján. Emlékezés a holokauszt losonci áldozatairól”, Körkép, 2018. szeptember 15. (Hozzáférés: 2020. december 8.)
