Gómez Manrique

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Gómez Manrique
SzületettDiego Gómez Manrique de Lara y de Castilla
Az adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságakasztíliai
SzüleiLeonor de Castilla
Pedro Manrique de Lara
Foglalkozása
Tisztségemayor of Toledo, Spain
SírhelyeMonastery of la Consolación
A Wikimédia Commons tartalmaz Gómez Manrique témájú médiaállományokat.

Gómez Manrique (Amusco, 1412 körül – 1490) spanyol költő, drámaíró, politikus, katona, Rodrigo Manrique de Lara katonai vezető testvére, Jorge Manrique költő nagybátyja, Santillana márki unokaöccse. A spanyol színpad egyik előfutára.

Élete

Kiváló katonaként ismert, aki jelentős politikai befolyással is rendelkezett. toledói kinevezésekor megvédte a népharagtól a megtért zsidókat. Egyik vezetője volt a IV. Henrik kasztíliai király ellen lázadó nemeseknek. A Kasztíliában élt szicíliai származású humanista tudós, Lucio Marineo csodálatát is kiváltotta bátorságával, okosságával és írásaival, melyeket Cancionerójába foglalt (de ez a daloskönyv csak 1885-ben jelent meg).

Irodalmi munkássága

Költészetét tematikai gazdagság jellemzi, egyaránt írt emelkedett és játékos, ünnepélyes és bensőséges hangvételű költeményeket. Az utolsó spanyol költő, aki néha még a galiciai nyelvet is használta; Szerelmi csatája (Batalla de amoros) galiciai mintát követő paródia. Kora nagyjainak címzett, nagy műgonddal készült költeményeiben – El planto de las Virtudes e Poesía por el magnífico señor D. Íñigo López de Mendoza (Santillana márkihoz) és Coplas al contador Diego Arías de Avila –, a méltányosság, a mérséklet hívének mutatkozik. Ezt tükrözik a hölgyek védelmében írt lovagi versei is. Kiemelkedő műve, a Consejos (Tanácsok) ihlette unokaöccsét a maga elégiájának megírása közben. A politikai szatíra műfajába tartozik Exclamación y querella de la gobernación című költeménye, melyben szomúan szemléli a zavaros kasztíliai helyzetet, panaszolja a rend és a morális alapok megrendülését, keserűen ostorozza a fölfordult világot.

A spanyol színpad egyik előfutára

Külön hely illeti meg Gómez Manrique színpadi műveit; nem művészi értékek miatt, hanem mert e korból fennmaradt egyetlen (?) spanyol drámai szövegek. Két rövid vallási témájú darabja ismert.

  • A Representación del nacimiento de Nuestro Señor (Urunk születése) című liturgikus dráma, misztérium 1476-ban a calabazanosi kolostorban (Palencia tartomány) került színre, ahol az író húga volt az apácafőnök. A karácsonyi előadásra szánt, 180 nyolc szótagos strófából álló darabban egy angyal eloszlatja József kétségeit Mária születendő gyermekének eredetére vonatkozólag, majd az angyalok serege kihirdeti a Megváltó születését, pásztorok és angyalok a gyermek imádására sietnek, és a játékot a kar altatódala zárja.
  • A Lamentaciónes fechas para Semana Santa (Siralom a szent héten) húsvéti dráma, minden strófája Ó, jaj! felkiáltással kezdődik (valószínűleg zenére írt darab volt).

Gómez Manrique világi jellegű színpadi játékokat, ún. momó-kat is készített ünnepi alkalmakra: az egyiket újszülött unokája köszöntésére, egy másikat Izabella infánsnő, a későbbi I. Izabella kasztíliai királynő testvére, Alfonz születésnapjára (Momos de doña Isabel por su hermano don Alfonso, 1467). Költeményeinek egy részét a halála után, 1511-ben kinyomtatott Cancionero general (Általános daloskönyv) című nevezetes gyűjtemény őrizte meg. Életművét 1885-ben adták ki.

Jegyzetek

Források