Günter Behnisch
Günter Behnisch | |
Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
Állampolgársága | nemzetiszocialista Németország (1933 – 1945. május 8.)[1] |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Stuttgarti Egyetem |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Günter Behnisch témájú médiaállományokat. | |
Günter Behnisch (Lockwitz bei Dresden, 1922. június 12. – Stuttgart, 2010. július 12.) német építész az építészet professzora. Nemzetközi szakmai hírnevét a müncheni olimpiára tervezett Olimpiapark és az olimpiai játékok sportépítményeivel érte el (1967–1972).
Életrajza
Günter Behnisch Drezdában született. Családja Günther 12 éves korában 1934-ben Chemnitz-be költöztek át. Még alig volt 18 éves 1939-ben, amikor jelentkezett a Wehrmacht soraiba. A második világháború során Behnisch tengeralattjáró (U-2337)-parancsnok volt, s ilyenképpen került angol hadifogságba. 1947-ben került vissza Angliából Németországba, ahol 1947 és 1951 között a Technischen Hochschule Stuttgart építész - szakán tanult. Végül 1951 és 1952 között Stuttgartban Rolf Gutbrod építészeti műtermében dolgozott. Benisch 1952-ben alapított Stuttgartban saját építészirodát, ahol 1956-ig Bruno Lambarttel működtek együtt. 1966-ban alapították a Behnisch & Partner építész-csoportot, amelyben Benisch ismertségének növekedése során több munkatárssal dolgoztak együtt. Az iroda ma is működik. Fia, Stefan Behnisch 1989-ben létesített egy ikerműtermet (Zweigbüro) ugyanitt, Stuttgartban, ami aztán 1991-től önállóvá vált, Behnisch Architektennéven, s így vált nemzetközi hírűvé. 1967-1987 között Günter Behnisch a Technischen Universität Darmstadt tervezés, iparépítészet és építéstechnika (Entwerfen, Industriebau und Baugestaltung) rendes professzorává, továbbá ugyanakkor az itt működő szabványosítási intézet (Instituts für Normgebung) igazgatói tisztségét is betöltötte.
Díjai, elismerései
- 1981-ben Perret-díj az Union Internationale des Architectes (Építészek Nemzetközi Szövetsége) elismerése[2]
- 1982-ben Behnisch az Akademie der Künste in Berlin akadémus tagja lett.
- 1984-ben az Universität Stuttgart díszdoktori címét kapta.
- 1996-ban alapozó tagja volt a Sächsischen Akademie der Künste-nak ahol aztán az építészeti (Baukunst) osztályát vezette, 2000-ig.
Günter Behnisch nős családapa volt, két lányt és egy fiút nevelt. Hosszan tartó betegségben, 88 évesen hunyt el, Stuttgartban.
Építményei
-
Stuttgart, Hysolar-Ház
-
Sonnensegel, Dortmund (1972)
-
Müncheni Olimpiai Stadion (1972)
-
Neues Plenarsaal Bonn (1992)
-
Kontrolltorony, Nürnberg Flughafen
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Die deutschen U-Boot-Kommandanten (1 ed.), 26
- ↑ James P. Cramer, Jennifer Evans Yankopolus: Almanac of Architecture & Design 2006. Belmond: Greenway Communications. 2006. 76. o.
Források
- A szócikk kezdő-adataig a német nyelvű változat szolgáltatta.
- Jürgen Joedicke: Modern építészettörténet - Bp. 1961. Műszaki K. ETO