Gennagyij Vasziljevics Szarafanov
Gennagyij Vasziljevics Szarafanov | |
![]() | |
Született | Az adatok szerializációja sikertelen Sinenkie |
Elhunyt | 2005. szeptember 29. (63 évesen) Leonyiha |
Állampolgársága | szovjet |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | Lista
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Gennagyij Vasziljevics Szarafanov témájú médiaállományokat. | |
Gennagyij Vasziljevics Szarafanov (orosz: Геннадий Васильевич Сарафанов; Szinyenykije, 1942. január 1. – Moszkva, 2005. szeptember 29.) szovjet űrhajós.
Életpálya
Fiatal korát Szaratovban töltötte. 1960-tól a légierő pilótaiskolájának növendéke. 1964-ben a magasabb katonai repülőiskolát Balaszovszkijben végezte, ahol mérnök-pilóta diplomát szerzett. A hadsereg egyik szállító egységének pilótája volt. 1965-től vesz részt űrhajóskiképzésben. 2 napot, 12 percet és 11 másodpercet töltött a világűrben. A légierő Gagarin Akadémiáján 1978-ban szerzett repülőmérnöki diplomát. 1986-ban betegsége miatt köszönt el az űrhajósok csapatától. Egy automatizálással foglalkozott intézetben oktatóként tevékenykedett, majd Moszkva régiójában egy kisváros helyettes vezetője lett. Bélyegen is megörökítették az űrrepülését.
Űrrepülések
1974-ben a Szojuz–14 személyzetet szállított a Szaljut–3 űrállomásra, az űrállomás beüzemelése. Szarafanov a mentő egység parancsnoka volt. 1974-ben a Szojuz–15 a második küldetés a Szaljut–3 űrállomásra. Fő feladat a második legénységnek az űrállomásra juttatása. A dokkolási művelet nem járt sikerrel.
Kitüntetések
Megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést és a Lenin-rendet.
Jegyzetek
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások
- Gennadij Vasziljevics Szarafanov. astronautix.com. (Hozzáférés: 2011. november 21.)
- Gennadij Vasziljevics Szarafanov. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2011. november 21.)