Giacomo Manzù

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Giacomo Manzù
Arcképe az 1960-as évekből
Arcképe az 1960-as évekből
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Bergamo
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ÁllampolgárságaAz adatok szerializációja sikertelen
GyermekeiPio Manzù
Foglalkozása
  • szobrász
  • gravírozó
  • grafikusművész
  • képzőművész
  • művész
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Giacomo Manzù témájú médiaállományokat.

Giacomo Manzù (eredeti neve Manzoni; (Bergamo, 1908. december 22. - Aprilia, 1991. január 17.) olasz szobrász, grafikus.

Életpályája

1919-1920 folyamán fafaragó-, 1921-ben aranyozó és stukkókészítő mesternél dolgozott. Autodidakta. 1932 óta rendszeresen szerepelt kiállításokon. Első bronzszobrait 1934-ben készítette el. 1940 és 1954 között a milánói Accademia di Brerán, majd 1954 és 1960 között a salzburgi Nyári Képzőművészeti Akadémián tanított. Grafikákat, színpadkép- és jelmezterveket is készített.

Főbb művei

  • A nagy kardinális (1953)
  • Széken ülő kislány (1955)
  • A nagy szerelmespár (1966)
  • Inge mellszobra (1967)
  • Ülő kardinális (1974)

Díjai, elismerései

  • Nemzetközi Lenin-békedíj (1966)

Emlékezete

Milánó Santa Giulia nevű városrészében utat neveztek el róla.

Képgaléria

Jegyzetek

Források

Ki kicsoda? Szerk. Hermann Péter. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1981. 443. old.