Gillyén József
| Gillyén József | |
| Született | 1871. április 11. Szatmárnémeti |
| Elhunyt | 1918. augusztus 26. (47 évesen)[1] Pozsony |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | hidrológus |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1893) |
Nagyenyedi Gillyén József (Szatmárnémeti, 1871.[2] április 11. – Pozsony,[3] 1918. augusztus 26.[4]) hidrológus, építőmérnök.
Életpályája
Középiskoláját a szatmári református gimnáziumban végezte. A budapesti József Nádor Műegyetem Mérnöki Karán mérnöki oklevelet szerzett 1893-ban. 1896–1903 között a szatmári, 1904–1908 között pedig az aradi folyammérnöki hivatal mérnöke volt. 1909–1912 között a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztályán dolgozott. 1910–1918 között a Vízügyi Közlemények állandó szerzője és szakfordítója volt. 1913–1918 között a pozsonyi folyammérnöki hivatal munkatársa; beosztott mérnöke volt. 1918-ban a folyammérnöki hivatal főnöke volt.
Munkássága
A magyarországi korszerű hidrológiai kísérleti területek vizsgálatának egyik úttörője volt. Nemzetközileg is az elsők közt dolgozta fel a hidrológiai észlelések eredményeit. Többször járt nyugat-európai tanulmányutakon, amelyek tapasztalatait felhasználva fontos szerepet játszott a modern folyamszabályozási módszerek elterjesztésében. Elsőként alkalmazta Magyarországon az ún. Girardon-elvet. 1913-tól részt vett a Felső-Dunai kisvízi szabályozásban.
Családja
Evangélikus családból származott. Szülei: Gillyén József (1836–1908), a szatmári takarékpénztár igazgatója[5] és hilibi Haller Mária (1840–1900)[6] voltak. Testvére: Gillyén Sándor (1872–1942) hidrológus, építőmérnök. Felesége, Desseő Bella volt. Fia: Gillyén József (1898–1928) gépészmérnök, leánya: Gillyén Lili.
Művei
- Hidrológiai tanulmányok a Gladna-patak, a Szernye-mocsár és a Ferenc-csatorna jobbparti delta-lecsapoló társulat területén (1910)
- Vízmércéink és csapadékmérő állomásaink
- Folyóink jégjárása az 1910/11. évek telén
- Tanulmányúti jelentés. 62 rajzzal és fényképpel
- Hidrológiai adatok a Bega-vidék és Szernye-mocsár egyes vízfolyásairól
- A vízrajzi osztály talajkutatásai (1911)
- A Maros-szabályozás mai állása (1912)
- A Kraszna kotróhajó elsülyedése és kiemelése. 8 képpel (1912)
- A Maros hajózhatósága (1912)
- A Maros folyó vízjárása az 1912. évben (1913)
- A Rhone folyó új hajóparkja (1914)
- A pozsonyi folyammérnöki hivatal Dunaszakaszán 1913. évben végzett munkálatok (1915)
- A pozsonyi Dunaszakasz szabályozása (1915)
Műfordításai
- Intze, O.: A völgyzárógátak történeti fejlődése, célja és építése. 152 ábrával a szöveg között és 15 melléklettel (1910)
- Tavernier, R.: Vízmennyiség-mérések változó medrű folyókon. 15 ábrával és 4 külön melléklettel (1911)
- Armand: A Rhone folyó szabályozó munkálatai (1914)
Jegyzetek
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05249.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Lexikonok téves születési éve: 1870, a műegyetemi anyakönyve szerint 1871-ben született
- ↑ Lexikonok téves halálozási helye: Budapest! Gyászjelentésén Pozsony szerepel!
- ↑ Gyászjelentése
- ↑ Édesapja gyászjelentése
- ↑ Édesanyja gyászjelentése
Források
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Névpont.hu
- Tudósnaptár
További információk
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Révai új lexikona VIII. (Gal–Gyi). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-901-517-2
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8