Grgur Karlovčan
| Grgur Karlovčan | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Kalinóc |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen jasenovaci koncentrációs tábor |
| Állampolgársága | jugoszláv |
| Foglalkozása | |
| Halál oka | emberölés |
Grgur Karlovčan (Kalinóc, 1913. március 11. – Ógradiska, 1942. szeptember 29.) horvát költő, regényíró pedagógus és pedagógiai író volt.
Élete
A Szentgyörgyvár melletti Kalinócon született 1913. március 11-én. Pakrácon és Zágrábban járt tanítóképzőbe, majd 1934-ben Károlyvárosban végzett. Baloldali ideológiai nézetei és a „Srednjoškolci govore” (Középiskolások beszélgetnek) című diákkiadványban való közreműködése miatt kizárták az iskolából és letartóztatták. 1935-től a hercegovinai Tasovčićiben tanított, ahol részt vett a nemzeti olvasókör megalapításában és működtetésében, továbbá közreműködött a Seljačko kolo (Parasztkör) Társaság és a helyi könyvtár megalapításában. 1938-ban Cetinjében tanári vizsgát tett, majd 1939-től a boszniai Cazinba való áthelyezéséig, 1941-ig a zágrábi Felsőfokú Pedagógiai Iskolában tanult. A Független Horvát Állam hatóságai kommunista és partizán agitátorként tartóztatták le és 1942. szeptember 29-én az ógradiskai fogolytáborban meggyilkolták.[1]
Irodalmi pályafutása
Első verseit a „Mladost” folyóiratban publikálta (1929, 1931–33), továbbá verseket, novellákat és karikatúrákat publikált a „Selo i grad” (1932–33), a „Snaga” (1932), a „Glas” (1933), a „Hrvatska revija” ( 1933–34, 1941), a „Kronika” (1933), a „Dani i ljudi” (1935–36, 1941), a „Književnik” (1937–38), „Naša stvarnost” (1938) és az „Izraz” (1939–40) folyóiratokban. Kezdettől fogva az új realizmus irodalmi áramlata társadalmi tendenciájának hatása alatt volt. Az 1930-as években irodalmi munkásságában a dokumentálás szükségességét és a társadalmi igazságosság keresését hangsúlyozva elsősorban a megalázott és jogfosztott társadalmi rétegek szegénységét és nyomorúságát tematizálta. Munkásságát szülőföldjének, a podravinai régió környezetének, valamint a hercegovinai régiónak a benyomásai és képei ihlették a „Srce nad ravnicom” (A síkság szíve; 1933) és a „Lice dana” (A nap arca; 1940) című versgyűjteményében egy meg nem élt és nehéz gyermekkor, a szegény paraszti élet tapasztalati motívumai foglalkoztatták.[1] Tényekre és naturalista életérzésre épülő, társadalmilag elkötelezett költői szavai gyakran tele vannak fájdalommal és gyűlölettel (Bratova nenapisana pjesma), és csak néhány versszakban zengnek hangjai bensőségesen (Romon žudnje), vagy éppen a pásztorok vidámságát sugározzák (Ljeto). Az F. Galovićnak szentelt, „Pesniku prostrelenega srca” (Megtört szív költője) című kaj nyelvjárású ciklusban a meleg anyanyelvi hangok és a mulandóság szorongó érzései mellett felismerhetőek Galović sóvárgó hangulatai és idilli hangulatai.[1] Túlnyomóan szociális és didaktikai indíttatású regényes-romantikus prózát írt, amelyben a társadalmi nyomor ábrázolása és a podravinai táj lírai leírása mellett olykor sikerül lélektanilag árnyalni a szereplők belső állapotait (Sedmo dijete). A Podravina gazdasági válságának és a parasztszövetkezetek hanyatlásának következményeit tematizáló „Natopljene brazda” (Átázott barázdák; 1939) című realista regényében a szereplők fekete-fehér jellemzése és a pszichológiai motiváció hiánya miatt nem sikerül legyőznie a pátoszt és a romantikus idealizmust. Regényeit lefordították eszperantóra (Novelaro. Zágráb 1981), és képviselteti magát a Horvát novellák antológiájában (Zágráb 2001) is.[1] Elméleti és pedagógiai munkásságában a „munkásiskolai” pedagógia kritikusaként tűnt ki. Az "Ivan Filipović" kulturális segélyszövetkezet munkájában (1937) részt véve és a horvát iskolai viszonyokat tanulmányozva figyelmeztet arra, hogy a társadalom gazdasági átszervezése és az iskolák anyagi alapjainak alapos megváltoztatása nélkül lehetetlen egy „új iskola” megvalósítása. A „Problem škole rada” (A munka iskolájának problémája) című tanulmány (Zágráb, 1935), beszélgetések az iskolai és a tanórán kívüli munka érintkezési pontjairól, az „új iskola” kudarcának okairól, az iskolák anyagi helyzetéről és a család befolyásáról az iskolás gyerekek sikerességére és a tanári feladatokra Horvátországban elsőként fogalmazta meg a fiatal, marxista irányzatú tanári nemzedék törekvéseit.[1]
Művei
- Srce nad ravnicom. Đurđevac 1933, 1968.
- Natopljene brazde. Zagreb 1939.
- Lice dana. Zagreb 1940.
- Pjesme i proza. Zagreb 1946.
- Sabrana djela. Đurđevac 1978.
- Izabrana djela. Pet stoljeća hrvatske književnosti, 136. Zagreb 1991, 457–519.
Jegyzetek
Források
↑ Videk: Nevenka Videk - Hrvtaski biografski leksikon: Karlovčan, Grgur. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2009) (Hozzáférés: 2022. augusztus 5.)
További információk
- M. Kudumija: Zakon bezakonja. Beograd 1959.
- D. Franković: Pedagoško-književni rad Grgura Karlovčana. Pedagoški rad, 16(1961) 7/8, 261–277. o.
- M. Kudumija: Grgur Karlovčan. Kaj, 2(1969) 6, 3–5. o.
- M. Dolenec: Grgur Karlovčan – pjesnik poniženih i uvrijeđenih. Podravski zbornik, 1(1975) 119–128. o.
- T. Čolak: Portreti iz novije hrvatske književnosti, 2. Beograd 1976, 157–172. o.
- S. Jakopović: Pokret radne škole u Hrvatskoj. Zagreb 1984.
- N. Mihanović: Dva portreta. Forum, 27(1988) 10/11, 609–615. o.
- K. Nemec: Povijest hrvatskog romana od 1900. do 1945. godine. Zagreb 1998.
- Z. Seleš: Grgur Karlovčan 2002. Podravski zbornik, 28(2002) 368–373. o.
