Gunārs Astra

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Gunārs Astra
Született1931. október 22.[1]
Riga
Elhunyt1988. április 6. (56 évesen)
Leningrád
ÁllampolgárságaAz adatok szerializációja sikertelen
Foglalkozásaemberi jogi aktivista
SírhelyeRigai erdei temető

Gunārs Astra (Riga, 1931. október 22.Leningrád, 1988. április 6.) lett emberi jogi aktivista és szovjetellenes másként gondolkodó, akit a Szovjetunióban 1961-ben letartóztattak és 15 év börtönbüntetésre ítéltek. 1976-ban szabadult, 1983-ban ismét letartóztatták, de néhány héttel a halála előtt (1988-ban) szabadon engedték.

Élete

Rigában született, 1931. október 22-én. Az általános iskola elvégzése után egy elektrotechnikai technikumban tanult tovább. 1952-ben, a diploma megszerzése után a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság egyik legnagyobb elektrotechnikai gyárában, a Állami Elektrotechnikai Gyárban kezdett dolgozni. Művelt és szorgalmas munkás lévén előléptették, és a 7. rádiógyártó műhely vezetője lett. Angol nyelvet is tanult az egyetemen. 1958-ban amerikai diplomatákkal találkozott Rigában. Ez a találkozás nagy hatással volt rá, lehetővé tette számára, hogy figyelembe vegye a nyugati kultúrát, és szembenállást alakítson ki a kommunizmussal és a Szovjetunióval szemben. 1961-ben kémkedéssel, szovjetellenes propagandával és hazaárulással vádolták, ezért 15 év börtönbüntetésre ítélték. Mordvinföldön, majd a Permi területen raboskodott. Őrizete alatt képezte magát, és találkozott más politikai foglyokkal a Szovjetunió minden részéről. 1976-ban szabadult, ekkor visszatért Lettországba. Nem változtatott a politikai nézetein, és továbbra is ellenezte a szovjet rendszert. 1983-ban másodszor is letartóztatták, és 7 év börtönbüntetésre ítélték. Ezúttal szovjetellenes irodalom birtoklásával és terjesztésével vádolták. Ezek egyike volt George Orwell 1984 című regénye. A bíróságon Astra megvédte a lett nyelvet és elítélte a szovjet rendszert. Beszédét azzal fejezte be: „Hiszem, hogy ezek az idők úgy tűnnek el, mint egy rémálom. Ez ad erőt, hogy itt álljak és lélegezzek.” 1988 februárjában szabadult a börtönből, de nem sokkal ezután április 6-án egy leningrádi kórházban meghalt szívbetegségben. Rigában a temetésén közel 10 ezren vettek részt.

Emlékezete

  • A Rigai Regionális Bíróság épületén – ahol Astrát elítélték –, emléktábla található.
  • Egy fővárosi utca viseli a nevét.
  • 2019. május 3-án posztumusz Viesturs Renddel tüntették ki.
  • 2022. január 20-án avatták fel az emlékművét a lett legfelsőbb bíróság épülete előtt.

Irodalom

  • Māris Ruks: Gunārs Astra (regény)[2]

Jegyzetek

  1. Latvian State Archive. (Hozzáférés: 2018. november 29.)
  2. Gunārs Astra by Māris Ruks Goodreads (angolul)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gunārs Astra című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap