Gymnocalycium baldianum
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Bimbózó Gymnocalcium baldianium
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Gymnocalycium baldianum Speg. | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gymnocalycium baldianum témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gymnocalycium baldianum témájú médiaállományokat és Gymnocalycium baldianum témájú kategóriát. |
A Gymnocalycium baldianum a valódi kaktuszok (Cactaceae) Trichocereeae nemzetségcsoportjának Gymnocalycium nemzetségébe, a Lafaldensia fajsorba tartozó gömbkaktusz faj. Korábbi, illetve szinonim nevei:
- Gymnocalycium platense var. baldianum
- Gymnocalycium sanguiniflorum
- Echinocactus sanguiniflorus
- Gymnocalycium venturianum
Elterjedése
Észak-Argentínában, a Catamarca környéki hegyes vidéken, Ancasti, Andalgala és Hualfin városok környékén honos.
Megjelenése, felépítése
Átmérője többnyire 6 cm-nél kevesebb; szürkés-, illetve kékeszöld, lapult gömb. Kilenc–tizenegy széles, kissé ívelt bordájának állszerű domborulatain ülnek az areolák. Egy-egy areolából 5–11 pirosas tövű, fehér vagy szürkés, sugarasan álló, rendszerint a növény teste felé kissé visszahajló peremtövis nő. Középtövise nincs. Bimbója hengeres. Virágainak színe a bíborvöröstől a rózsaszínűig változó; ritkán akár fehér is lehet.
Életmódja
A magoncok 3–4 éves korukban fordulnak termőre.
Források
- Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. p. 108. ISBN 963-281-264-6
- Gymnocalycium anisitsii
