Hóhojsza

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Hóhojsza
Pihenő példány
Pihenő példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Viharmadár-alakúak (Procellariiformes)
Család: Viharmadárfélék (Procellariidae)
Leach, 1820
Nem: Pagodroma
Bonaparte, 1856
Faj: P. nivea
Tudományos név
Pagodroma nivea
(G. Forster, 1777)
Szinonimák
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hóhojsza témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hóhojsza témájú médiaállományokat és Hóhojsza témájú kategóriát.

A hóhojsza (Pagodroma nivea) a madarak (Aves) osztályának a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó Pagodroma madárnem egyetlen faja.[1]

Rendszertani besorolása

A viharmadárféléken belül a monotipikus hóhojsza és a szintén monotipikus rokonai, a galambhojsza (Daption capense) és az antarktiszi hojsza (Thalassoica antarctica), valamint a nagytestű sirályhojszák (Fulmarus) és óriáshojszák (Macronectes) közös csoportba, azaz alcsaládi vagy nemzetségi szintre gyűjthetők össze.[2]

Előfordulása

Az Antarktisz, Argentína, a Bouvet-sziget, Chile, a Falkland-szigetek, valamint a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek területén honos. Mivel hatalmas előfordulási területtel rendelkezik, továbbá becslések szerint 4 millió felnőtt példány van belőle a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a hóhojszát nem fenyegetett fajként tartja számon.[3]

Alfajai

  • Pagodroma nivea confusa (Mathews, 1912)[4] - a Déli-Sandwich-szigeteken és a Géologie-szigetcsoporton költ.[5]
  • Pagodroma nivea nivea (G. Forster, 1777) - az Antarktiszi-félszigeten, a Déli-Georgia-szigeteken és a Scotia-szigetcsoporton költ.[5]

Megjelenése

Testhossza 36–41 centiméter, szárnyfesztávolsága 76–79 centiméter. Teljesen fehér tollazata és kampós, fekete csőre, valamint szénfekete szeme van. A lábai kékesszürkék.[6] Repüléskor többet ver szárnyaival, mint rokonai. A madárnak a viharmadár-alakúakra jellemző felső csőrkáváján egyenes, cső alakú, szarunemű nyúlványt visel. Zúzógyomrában olajat termel, melyet védekezésre (köpködés által) vagy a fióka táplálásakor használ fel; ha hosszabb vándorutat tesz meg, anélkül, hogy táplálkozzon, akkor ebből az olajból él.[7] Az orrlyukai fölött sómirigyek találhatók, melyekkel a hóhojsza kivonja a sós óceán vízéből a fölös sót. Olykor magas sótartalmú nyálkát spriccel ki.[8]

Röpképe

Életmódja

Halakkal, fejlábúakkal, puhatestűekkel és krillekkel táplálkozik, de dögöket is fogyaszt. A jéghatárt ritkán hagyja el. Gyakran megfigyelhetők, amint a jéghegyeken csoportosan pihennek.[9] Feltételezések szerint a vadonban, körülbelül 20 évig él.

Szaporodása

Fészkét sziklák közé rakja. Kolóniákban költ; akár a vizek közelében, vagy beljebb a szárazföldön. Néhány madár az egész évet a költőterületeken tölti, többségük azonban szétszóródik. Főleg szeptember közepétől kora novemberig érkeznek a költőkolóniákba. A fészek egy mélyedésből áll, melyet kavicsokkal bélelnek ki. A tojó késő november és december közepe között, egy fehér tojást tojik. 41-49 napig kotlik a tojáson. A fióka 7 hetesen, azaz késő február és május közepe között tollakat növeszt.[5]

Képek

Jegyzetek

  1. BirdLife International: 'Pagodroma nivea'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. Tree of Life (2008)
  3. BirdLife International (2009)
  4. Brands, S. (2008)
  5. 5,0 5,1 5,2 Clements, James (2007)
  6. ZipCode Zoo (19 Jun 2009)
  7. Double, M. C. (2003)
  8. Ehrlich, Paul R. (1988)
  9. Barbraud, C., Weimerskirch, H., Guinet, C., & Jouventin, P. (2000). Effect of sea-ice extent on adult survival of an Antarctic top predator: the snow petrel Pagodroma nivea. Oecologia, 125(4), 483–488.

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Snow petrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • A voyage round the world, in His Britannic Majesty's Sloop Resolution, commanded by Capt. James Cook, during the years 1772 - 5. 1 p. 96,98
  • Comptes Rendus Hebdomadaire des Séances de l'Académie des Sciences [Paris] 42 p. 768