Habsburg–Tescheni Mária Karolina Lujza főhercegnő
Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza Krisztina | |
![]() | |
Arcképe (Robert Theer műve, 1850 k.) | |
Született | Maria Karolina Luise Christina von Österreich Az adatok szerializációja sikertelen Bécs[1] |
Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Baden bei Wien[2] |
Beceneve | „Rainer Mária néni” |
Állampolgársága |
|
Nemzetisége | osztrák |
Házastársa | Habsburg–Lotaringiai Rainer Ferdinánd |
Gyermekei | nincsenek |
Szülei | Károly főherceg, Teschen hercege Henrietta Alexandrina nassau–weilburgi hercegnő |
Foglalkozása | arisztokrata |
Tisztsége | Abbess of the Institution of Noble Ladies of the Prague Castle (1844–1852) |
Sírhelye | császári kripta |
A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza Krisztina témájú médiaállományokat. | |
Mária Karolina Lujza Krisztina főhercegnő (németül) Maria (Marie) Karolina Luise Christina Erzherzogin von Österreich; (Bécs, 1825. szeptember 10. – Baden bei Wien, Alsó-Ausztria, 1915. július 17.); a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főhercegnő, Károly tescheni herceg legifjabb leánya, az ifjabb Rainer (Ferdinánd) főherceg felesége.
Élete
Származása, testvérei

Édesapja Habsburg–Tescheni Károly osztrák főherceg (1771–1847), Teschen első hercege volt, II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király és Mária Ludovika császárné harmadik fia, a napóleoni háborúk nagyhírű császári hadvezére, az 1809-ben asperni csata győztese. Édesanyja Henrietta Alexandrina nassau–weilburgi hercegnő (1797–1829), Frigyes Vilmos nassau–weilburgi herceg (1768–1816) és Lujza Izabella kirchbergi várgrófnő (Burggräfin) leánya volt. Hét gyermekük közül Karolina Lujza főhercegnő volt a hatodik, a leányok közt a legifjabb. A testvérek:
- Mária Terézia Izabella főhercegnő (1816–1867), aki később II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király feleségeként Nápoly és Szicília királynéja lett.
- Albert (Albrecht) főherceg (1817–1895), Teschen második hercege, tábornagy, főhadparancsnok.
- Károly Ferdinánd főherceg (1818–1874), akinek fiait Albert fogadta örökbe. Legidősebb fia, Frigyes főherceg tábornagy 1914-1917 között az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének főparancsnoka lett.
- Frigyes Ferdinánd Lipót főherceg (1821–1847), a londoni szövetség Szíria elleni 1840-es hadjáratának hőse.
- Rudolf Ferenc főherceg (*/† 1822), születésekor meghalt.
- Mária Karolina Lujza Krisztina főhercegnő (1825–1915), aki az ifjabb Rainer (Ferdinánd) osztrák főherceghez ment feleségül.
- Vilmos főherceg (1827–1894), aki később az császári tüzérség főfelügyelője és a Német Lovagrend nagymestere lett.
Ifjúsága
A család Alsó-Ausztriában a Weilburg kastélyban lakott, amelyet Károly főherceg 1820–1823 között építtetett a Baden mellett erdős vidéken. 1829-ben Mária Karolina hercegnő mindössze 4 éves volt, amikor édesanyja, Henriette főhercegné skarlátfertőzésben meghalt. A kisebb testvérek neveléséről édesapjuk és legidősebb bátyjuk, Albert főherceg gondoskodott. A hercegnő 19 éves korában, 1844-ben a prágai Theresianum katolikus leánynevelő intézet főapátnője lett, ezt a tisztséget férjhez meneteléig, 1852-ig viselte.

Házassága
27 éves korában, 1852. február 21-én Bécsben feleségül ment unokafivéréhez, a nála 2 évvel fiatalabb ifjabb Rainer (Ferdinánd) főherceghez (1827–1913), az id. Rainer (József) főhercegnek (1783–1853), a Lombard–Velencei Királyság alkirályának és Mária Erzsébet savoya–carignanói hercegnőnek (1800–1856) fiához, az elhunyt I. Ferenc császár unokaöccséhez, akit az ifjú Ferenc József császár – esküvője alkalmából – nevezett a salzburgi 59. gyalogezred (IR59) tulajdonosává. Ez az ezred felvette – és máig viseli – az Infanterieregiment Erzherzog Rainer nevet.
„Rainer Mária néni”
Mária Lujza Karolina és Rainer főherceg boldog és mintaszerű kapcsolatban éltek, házasságuk mégis gyermektelen maradt. A barátságos és közvetlen természetű, mélyen hívő főhercegnőt fájdalmasan érintette, hogy nincsenek saját gyermekei. Odaadással és szeretettel fordult a császári család legifjabb tagjai felé, tanította, nevelte őket. Környezetében a gyermekek csak így hívták: a „Rainer Mária néni” (Tante Maria Rainer). Számos szociális alapítványt tett, különösen a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalkorúak segítésére, oktatására. A császári udvarban nagy tiszteletet és megbecsülést vívott ki, mindig szívesen látott vendég volt. Karitatív munkájával széles elismertséget szerzett magának és férjének is, a közvélemény előtt évtizedeken át a császári ház legnépszerűbb tagjainak számítottak. Szociális szervezetek keretében munkájával és szervezőkészségével támogatta többek között a bécsi Szent József-gyermekkórházat (St.-Josef-Kinderspital) és a Rennwegen felépített Szent József-gyermekmenhelyet (St.-Josef-Knabenasyl).

A főhercegnőt felvették a spanyol Mária Lujza Királyné Nemesi Hölgyek rendjébe (Real Orden de Damas Nobles de la Reina María Luisa), amelyet 1792-ben IV. Károly spanyol király alapított feleségének, Parmai Mária Lujza királynénak ösztönzésére. 1854-ben férje megvásárolt egy nagy palotát Bécs 4. kerületében, a házaspár ide költözött, itt éltek halálukig. A palotát később Rainer főhercegi palotának nevezték el (Erzherzog-Rainer-Palais). 1862-ben a városfejlesztés során a palota mellett elvezetett új utcát Rainergassénak nevezték el. Mária Karolina férjét, Rainer főherceget a császár 1857-ben a Birodalmi Tanács (Reichsrat) élére nevezte ki. 1861–65 között Anton von Schmerling államminiszter liberális kabinetje élén hivatalos miniszterelnökként ténykedett. A főhercegi házaspár 1912-ben megtartott gyémántlakodalma a lassan hanyatló Osztrák–Magyar Monarchia egyik legutolsó, kiemelkedően fényes külsőségek között megünnepelt udvari eseménysorozata volt. Rainer főherceg már a rákövetkező év elején, 1913. január 27-én meghalt. Az özvegy Mária Karolina Lujza Krisztina főhercegnő másfél évvel élte túl férjét, 1915. július 17-én hunyt el Bécsben 90 éves korában. A Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának Ferdinánd-kriptájában helyezték örök nyugalomra.
További információk
- Családi, életrajzi adatai (The Peerage)
- Családi, életrajzi adatai (GeneAll.Net)
- Nyughelye, a Ferdinánd-kripta
Irodalom
- Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség, 2. kiadás, Budapest: Gondolat Kiadó (1978). ISBN 963-280-714-6