Hajdu Elemér
| Hajdu Elemér | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | gépészmérnök |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1925) |
| Kitüntetései | Az adatok szerializációja sikertelen |
| Sírhelye | Farkasréti temető (2-1-101)[1][2] |
Hajdu Elemér vagy Hajdú Elemér (Charlottenburg, 1902. január 5. – Budapest, 1988. június 1.) magyar gépészmérnök.
Életpályája
A József Műegyetemen szerzett oklevelet 1925-ben. Először a Ganz-gyár tervezőmérnöke 1925–1928 között, majd 1928–1945 között a Székesfővárosi Elektromos Művek műszaki főtanácsadója volt. 1946–1947 között az Újjáépítési Minisztérium energiaügyi főosztályvezetője, majd a szénkormánybiztos helyettese. 1947–1948 között a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. ügyvezető igazgatója, utána három évig az Erőmű Ipari Központ vezérigazgató-helyettese. Később az Erőmű Beruházási Vállalatnál, az Erőmű Trösztnél dolgozott, és – nyugdíjba vonulásáig (1969) – a Magyar Villamos Művek Tröszt termelési igazgatója volt. Az országos villamosenergia-rendszer bevezetésének egyik irányítója volt.
Díjai
- Állami Díj II. fokozat (1970) – Élete munkásságáért, a villamosenergia-ipar fejlesztése, az együttműködő villamosenergia-rendszer magyarországi megvalósítása terén végzett több évtizedes szervező és irányító tevékenységéért.
Jegyzetek
Források
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- KFKI Tudósnaptár