Hajdu Helga

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Hajdu Helga
(Hajdú J. Helga)
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ÁllampolgárságaAz adatok szerializációja sikertelen
HázastársaAz adatok szerializációja sikertelen
Foglalkozása
IskoláiErzsébet Tudományegyetem (–1931)
SírhelyeÚj köztemető

Hajdu Helga (Hajdú Anna Helga) (Kamenica, 1907. május 11.Budapest, 1970. július 12.[1]) irodalomtörténész, egyetemi tanár, könyvtáros, az irodalomtudományok kandidátusa (1952).

Életpályája

A Pécsi Tudományegyetemen filológiát tanult. 1931-ben doktorált. Ösztöndíjjal hosszabb időt töltött Berlinben és Bécsben 1931-ben. 1931–1932 között a párizsi École des Chartes-on kodikológiai tanfolyamot végzett. Hazatérése után 1934–1941 között a budapesti Erzsébet Nőiskola leánygimnáziumának tanára volt. 1941–1944 között a Kolozsvári Állami Leánygimnázium rendes tanára volt. 1945–1950 között az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára könyvtáros tisztje, 1950–1952 között csoportvezető főtisztje, 1954–1958 között a Kézirattár vezetője, 1958–1962 között a Muzeális Főosztály vezetője volt. 1947-ben a régi német irodalom tárgyköréből szerzett magántanári képesítést a budapesti tudományegyetemen. 1947–1952 között a Pázmány Péter Tudományegyetem, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magántanára volt. 1951–1954 között az egyetemi szintű könyvtárosképzés keretében paleográfiát tanított. 1952-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi docense volt. 1968-ig rendszeresen oktatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Kutatásainak területe a középkori német irodalom volt. A gimnáziumok számára Thienemann Tivadarral írt tankönyve 1937-től több kiadásban jelent meg.

Családja

Római katolikus, német származású családban született. Szülei: Hajdú Mihály honvédezredes és Hirsch Anna voltak. Első férje, Hantos Gyula (1903–1945) közgazdász, geográfus, térképész volt. Második férje, Juhász László (1905–1970) műfordító, klasszika-filológus volt. Sírja az Új köztemetőben található.[1]

Művei

  • Lesen und Schreiben im Spätmittelalter (egyetemi doktori értekezés, Pécs, 1931)
  • Das mnemotechnische Schrifttum des Mittelalters (BécsAmszterdam, 1936)
  • Német olvasó- és gyakorlókönyv. Leánygimnáziumok 1–5. osztálya számára. I–V. kötet (Budapest, 1938–1942; 2. kiadás: 1940–1944; 3. kiadás: 1945–1946)
  • Geschichte der deutschen Sprache und Literatur von den Anfängen bis zum Ende des XVII. Jahrhunderts. 1–2 (egyetemi jegyzet; Budapest, 1951)
  • Soproni vonatkozású német kéziratok az Országos Széchényi Könyvtárban. 1–2. (Soproni Szemle, 1957–1958)
  • Levél Drezdából Sopronba, 1655-ben (Soproni Szemle, 1958)
  • Régi német irodalom (egyetemi jegyzet, Budapest, 1958, 6. kiadás: 1964)
  • A kézirattár gyarapodása a felszabadulás óta (Országos Széchényi Könyvtár Évkönyv, Budapest, 1959)
  • Az Országos Széchényi Könyvtár francia nyelvű köteles kéziratainak katalógusa (összeállította; Budapest, 1960)
  • Tessedik- kéziratok az Országos Széchényi Könyvtárban (Filológiai Közlöny, 1965)
  • A német irodalom történetének áttekintése kezdeteitől a XV. század végéig (egyetemi jegyzet; Budapest, 1966; 3. kiadás: 1974; 6. kiadás: 1985; 7. kiadás: 1989; 9. kiadás: 1991; 11. kiadás: 1993; 12. kiadás: 1995; 15. kiadás: 1999; 16. kiadás: 2000; 17. kiadás: 2002)
  • Zwei Handschriften aus dem Bodenseeraum in Ungarn. Bruckner, Alberttel (Schriften des Vereins für Geschichte des Bodensees und seiner Umgebung. Lindau, 1968)

Díjai

  • Munka Érdemérem (1954)[2]

Jegyzetek

Források

További információk