Heinrich Göseken

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Heinrich Göseken
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Hannover
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Kullamaa
GyermekeiHeinrich Göseken
Foglalkozása
  • teológus
  • egyházi személy

Heinrich Göseken (Hannover, 1612. április 13.Kullamaa, 1681. december 4.) balti német evangélikus lelkész, költő, fordító.[1]

Élete

Nevéhez fűződik az észt nyelv nyelvtanának, valamint egy latin-észt-német szótárnak a megalkotása. 1631 és 1634 közt a Rostocki Egyetemen tanult.[1] 1637-ben érkezett Tallinnba, ahol hamar elsajátította az észt nyelvet. Nyugat-Észtországban tevékenykedett mint Kirbla (1638), Risti és Harju-Madise (16391641) és Kullamaa (1641–1681) lelkésze. Eközben 1647-ben Maa-Lääne dékánátus dékánja, 1659-ben a tallinni konzisztórium asszisztense lett. Kullamaa községben, Kullamaa falu templomában temették el. 1641-ben írta meg Heh sel ke Jumlakartus see (Az istenfélő ember) című versét, amely az egyik legelső észt nyelvű költemény. 1656-ban jelentette meg Neu Ehstnisches Gesangbuch (Új észt daloskönyv) című munkáját. 1660-ban adta ki észt nyelvtanát latin és német nyelven, "Manuductio ad Linguam Oesthicam" / "Anführung zue Öhstnischen Sprache" címen. E nyelvtankönyv tartalmazta az észt szavak szószedetét is. A munka a 17. század legszéleskörűbb észt szótára.

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 Heinrich Göseken (English nyelven). sisu.ut.ee . (Hozzáférés: 2021. január 11.)

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Heinrich Göseken című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.