Hendrik Adamson
| Hendrik Adamson | |
 | |
| Született | 1891. szeptember 24. Kärstna Rural Municipality |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Tuhalaane Rural Municipality |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Teachers' Seminary of the University of Tartu |
| Sírhelye | Helme Cemetery |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hendrik Adamson témájú médiaállományokat. | |
Hendrik Adamson (Metskuru, 1891. október 6. – Tuhalaane, 1946. március 7.) észt költő, eszperantista.
Élete
Egy szabó fiaként született Viljandimaában, Kärstna község Metskuru falujában. 1901 és 1907 között Kärstnában járt iskolába, majd négy éven át a tartui tanítóképzőt látogatta. 1911-től különböző iskolákban dolgozott tanítóként. A tanügyben eltöltött 16 év után úgy döntött, hogy szabadúszó író lesz. 1928-tól tagja volt az Észt Írószövetségnek. Az 1940-es évek elején rövid ideig ismét tanított. Életének utolsó húsz évében tuberkulózisban és májbetegségben szenvedett, idős édesanyja ápolta.[1] Egészségi állapota gyorsan romlott, és 1946-ban elhunyt.[2]
Irodalmi munkássága
Rövid írásai 1913-tól kezdve jelentek meg a sajtóban, első versét szintén 1913-ban a Postimees című lap közölte.[1] Első kötete, amely 1919-ben jelent meg, délnyugati észt nyelvjárásban írt verseket tartalmazott. A természetleíró költemények rögtön felhívták a figyelmet,[3] és következő kötetei is pozitív fogadtatásban részesültek. A lírai művek mellett elbeszéléseket és novellákat is írt. Ezekben, és részben költeményeiben is, az irodalmi nyelvet használta, de „verseinek legnagyobb értéke mégis a tájnyelv művelése marad.“[4] Első eszperantó nyelvű verseit 1932-ben adta közzé a Budapesten megjelenő, Kalocsay Kálmán által szerkesztett[5] Literatura Mondo című folyóiratban. Összesen 150 verset írt eszperantó nyelven.[6] 1934-ben jelentek meg első eszperantó nyelvű kötete, 1967-ben pedig egy 80 versét tartalmazó kötetet is kiadtak Vesperkanto (Esti dal) címen. Honfitársa, a szintén eszperantista Hilde Dresen szerint eszperantó verseit összehasonlítva az észt nyelvűekkel, előbbiekben sokkal több játékos rím és örömteli hang található; Kalocsay Kálmán pedig eszperantó verseihez írott előszavában azt állapította meg, hogy Adamson számára a nyelv nem csak eszköz, hanem a téma is; mondhatni teljesen megmámorosodott a nyelvtől.[1]
Művei
- Mulgimaa (a Viljandimaa környéki táj történelmi/költői megnevezése). Odamees, Tartu 1919.
- Inimen (Az ember). Noor-Eesti, Tartu 1925.
- Kuldblond neitsi (Az aranyszőke szűz, próza). Narva Kirjastusühisus, Narva 1925.
- Roheline sisalik (A zöld gyík, próza). Noor-Eesti, Tartu 1925.
- Hulkuw laip (A kóbor holttest). Sakala, Viljandi 1927.
- Kuldsel elukoidikul (Az élet aranyló hajnalám, emlékezések). H. Adamson, Viljandi 1928.
- Tõus ja mõõn (Apály és dagály). Eesti Kirjanikkude Liit, Tartu 1931.
- Kolletuspäev (A sárgulás napja). Eesti Kirjanikkude Liit, Tartu 1934.
- Mälestuste maja (Emlékek háza). Eesti Kirjanikkude Liit, Tartu 1936.
- Linnulaul (Madárdal). Eesti Kirjanikkude Liit, Tartu 1937.
Emlékezete
A kärstnai elemi iskola előtt áll emlékműve; szülőházát emléktábla jelöli.[7]
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 Geoffrey Sutton: Concise Enciclopedia of the Original Literature of Esperanto, 1887-2007. (hely nélkül): Mondial. 2008. 193. o. ISBN 978-1595690906
- ↑ Eesti kirjanduse ajalugu. IV köide. 1. raamat. Tallinn: Eesti Raamat. 1981. 271–281. o.
- ↑ Eesti kirjanike leksikon. Koostanud Oskar Kruus ja Heino Puhvel. Tallinn: Eesti Raamat. 2000. 19. o.
- ↑ Cornelius Hasselblatt: Geschichte der estnischen Literatur. Von den Anfängen bis zur Gegenwart. Berlin, New York: Walter de Gruyter. 2006. 507. o.
- ↑ Pierre Janton: Esperanto: Language, Literature, and Community. (hely nélkül): Suny Press. 1992. 99. o. ISBN 978-0791412534
- ↑ Jaan Ojalo: Hendrik Adamson esperantokirjanikuna. Keel ja Kirjandus, 10. sz. (1991) 586. o.
- ↑ Indrek Rohtmets: A Cultural Guide to Estonia: Travel Companion. Tallinn: Varrak. 2006. 317. o. ISBN 978-9985310441
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hendrik Adamson című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.