Higroszkóposság

A higroszkóposság bizonyos szilárd és folyékony anyagoknak azon tulajdonsága, hogy szabad helyen tárolva képesek a levegő nedvességtartalmát összegyűjteni és megkötni. Eközben az anyag (folyadék esetén) felhígul, illetve (szilárd anyag esetén) elfolyósodik vagy összecsomósodik. Az elnevezés a görög hygrosz (υγρός = ’nedves’) és szkoposz (σκοπός = ’megfigyelő’) szavakból származik. Erősen higroszkópos anyagok egyes szervetlen sók, pl. kalcium-klorid, magnézium-klorid, cink-klorid ($\mathrm{C}\mathrm{a}\mathrm{C}\mathrm{l}{\phantom{A}}_2,\mathrm{M}\mathrm{g}\mathrm{C}\mathrm{l}{\phantom{A}}_2,\mathrm{Z}\mathrm{n}\mathrm{C}\mathrm{l}{\phantom{A}}_2$) vagy a foszfor-pentoxid ($\mathrm{P}{\phantom{A}}_4\mathrm{O}{\phantom{A}}_{10}$) és a foszforsav ($\mathrm{H}{\phantom{A}}_3\mathrm{P}\mathrm{O}{\phantom{A}}_4$), de hasonló tulajdonságokat mutatnak olyan hétköznapi anyagok is, mint a cukor, a karamell, a méz, a konyhasó ($\mathrm{N}\mathrm{a}\mathrm{C}\mathrm{l}$), az etanol ($\mathrm{C}\mathrm{H}{\phantom{A}}_3\mathrm{C}\mathrm{H}{\phantom{A}}_2\mathrm{O}\mathrm{H}$), a metanol ($\mathrm{C}\mathrm{H}{\phantom{A}}_3\mathrm{O}\mathrm{H}$), illetve a glicerin ($\mathrm{C}{\phantom{A}}_3\mathrm{H}{\phantom{A}}_5(\mathrm{O}\mathrm{H}){\phantom{A}}_3$). A kénsav ($\mathrm{H}{\phantom{A}}_2\mathrm{S}\mathrm{O}{\phantom{A}}_4$) már híg állapotában is higroszkópos, tömény formában pedig kifejezetten az. Néhány erősen higroszkópos anyag vízmegkötő hatását kihasználva szárítószerként alkalmazható (elsősorban az elfolyósodó sók, továbbá a tömény kénsav és foszforsav) – például exszikkátorokban, szárítótornyokban. A higroszkópos anyagokat először a légnedvesség jelzésére használták (lásd: higrométer(en)).

A talaj higroszkópossága

A higroszkóposságot a talaj esetében is tudjuk értelmezni, mivel a száraz talaj is képes a levegőből nedvességet megkötni. A felvett víz mennyisége a levegő páratartalmán kívül a talaj tulajdonságaitól, elsősorban szemcseösszetételétől is függ. A higroszkóposság mértékéből következtetni lehet a talaj fizikai jellemzőire, talajnemére. Ennek mérésekor a légszáraz talajt meghatározott páratartalmú térbe helyezik és néhány nap múlva lemérik nedvességtartalmát. Kétféle módszer terjedt el. A Mitscherlich-féle higroszkóposságot (Hy) 10%-os kénsav felett, a Sík-féle higroszkóposságot (hy) kristályos kalcium-klorid felett mérik. A két érték átszámítására a Klimes–Szmik-összefüggést használják, eszerint: $\mathrm{H}\mathrm{y}\mathrm{=}\mathrm{2},\mathrm{1}\mathrm{h}\mathrm{y}\mathrm{\pm }\mathrm{0},\mathrm{3}$. A mérési eredményből a vizsgált talaj fizikai milyensége a következő határértékek alapján következik:

Higroszkóposság mértéke:	0,5–1,0 hy	1,0–2,0 hy	2,0–3,5 hy	3,5–5,0 hy	5,0–6,5 hy	6,5–8,0 hy
Talajnem:	homoktalaj	homokos vályog	vályog	agyagos vályog	agyag	nehéz agyag

Források

• Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 180. o.  
• Akadémiai kislexikon. Főszerkesztő: Beck Mihály és Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1 kötet., 760. o. ISBN 963 05 5279 5  
• Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 2 kötet., 481. o. ISBN 963-10-3269-8