1903 és 1905 között a MÚE játékosa volt. Legjobb eredménye a csapattal az 1904-es idényben elért negyedik helyezés volt. Ugyanebben az időszakban volt négy alkalommal válogatott is. 1906 és 1912 között az MTK-ban szerepelt. Tagja volt az 1907–08-as bajnokcsapatnak. Az 1909–10-es idényben nem lépett pályára. Ő volt az első a magyar kapusok közül, aki vetődést is bemutatott a labda megszerzésének érdekében.
Atlétaként
Részt vett az 1908. évi nyári olimpia játékokon, Londonban. A távolugró versenyben a 14. helyen végzett 6,54 méteres eredményével. 1909-ben országos bajnokságot nyert, mint az MTK versenyzője.
Edzőként
Labdarúgó-edzői pályafutását a MAFC csapatánál kezdte. 1922 és 1924 között az Újpesti TE edzőjeként egy-egy második és harmadik helyezést ért el a bajnokságban. Eközben Kiss Gyula szövetségi kapitány mellett a válogatottnál is edzőként tevékenykedett és így tagja volt az 1924. évi párizsi olimpián részt vevő küldöttségnek. A végső győzelemre is esélyesnek tartott válogatott az egyiptomi válogatott ellen 3–0-s vereséget szenvedett és kiesett a további küzdelmekből. Az egyiptomi csapásként ismertté vált bukás után Kiss Gyula lemondott, de a csapatnak még volt egy barátságos mérkőzése a hazai, francia csapattal. Ezen az egy mérkőzésen Holits szövetségi kapitányként irányította a válogatottat.
Az 1925–26-os idényben ismét az Újpest vezetőedzője volt. Ezt követően dolgozott a Nemzeti SC csapatánál is. 1923-ban, 1924-ben és 1928-ban a magyar bajnokságok szünetében dolgozott Svájcban is
1936-ban megjelent Hogyan futballozzunk. A modern futball elmélete és gyakorlata című könyvében ő írt először a hátravont középcsatár posztról.[2]
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Magyarország
Ausztria
Magyarország
