Hugo Pratt

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Hugo Pratt
SzületettUgo Eugenio Prat[1][2]
Az adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Pully[3]
ÁlneveHugo Pratt
Állampolgárságaolasz
Foglalkozásaképregényrajzoló (comics artist)
Kitüntetései
  • Yellow Kid Award (1969)
  • Prix Saint-Michel (1974)
  • Prix Saint-Michel (1977)
  • Angoulême International Comics Festival Prize for Best Album (Indian Summer, 1987)
  • Grand prix de la ville d'Angoulême (1989)
  • Will Eisner Hall of Fame (2005)[4]
Halál okavastagbélrák és végbélrák
SírhelyeGrandvaux

Hugo Pratt aláírása
Hugo Pratt aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Hugo Pratt témájú médiaállományokat.

Hugo Pratt (Ugo Eugenio Prat, Rimini, 1927. június 15.Lausanne, 1995. augusztus 20.) olasz képregényrajzoló, tanár

Élete

Már gyerekkorában is sokat utazott. Velencében és Etiópiában élt, amíg az meg függetlenné nem vált. 1945-ben a Velencei Képzőművészeti Akadémiára járt, ezalatt rajzolta meg és adta ki első képregényét a L'as de piquet (a Pikk Ászt). A Forgatókönyvet Mario Faustinelli írta. A főhős egy álarcos bosszúálló volt, érezhető rajta az amerikai képregények rajzban leginkább Milton Carniff hatása. A Főiskolán alapító tagja volt a Velencei Csoportnak (a többiek: Dino Bataglia, Alberto Ungaro, Mario Faustinelli) céljuk klasszikus kalandregények képregényre írása volt. A II. világháború alatt még megjelent Batagliaval közös képregénye a Junglemen. 1949-ben a Velencei Csoport tagjai az ottani kiadók hívására Argentínába költöztek. Az argentin évek alatt Pratt három kiadó Cesare Civita, az Abril és a Frontera részére is dolgozott. Itt alkotta meg a Sergente Kirk című westernt, az Anna Della Junglát egy fiatal lány afrikai kalandjairól a Wheeling c. történetet az indiánháborúkról és Ernie Pike haditudósítót, akit az Okinawán meggyilkolt, valóban élt amerikai újságíróról Ernie Pyle-ról mintázott. Legtöbb történetét Hector Oesterfeld a Frontera szerkesztőjével közösen írta. Sokat utazott. Ellátogatott Brazíliába. Sao Paulóban Alberto Brecciával közösen egyetemi előadásokat tartott. 1959-ben Londonban részt vett a Háborús Képek Könyvtárának alapításában. A Fleettway csoport brit tagozatának megbízására. Az 1960-as évet Írországban töltötte. Később a Daily Mirrornak, a Sunday Pictioralnak dolgozott. 1964-ig mindig visszatért Argentínába és egy rövid ideig a Miszter X. magazin szerkesztője volt. 1965-ben végleg hazatelepült Olaszországba. 1967-ben saját magazint alapított, ami régebbi hőse Sergent Kirk nevét viselte. Itt indult el legnagyobb sikere a Corto Maltese a Sós Tenger Balladája című később önálló albumként is kiadott történetben tűnt fel először. 1969-től a Vaillant kezdte el a sorozatot, majd színesben folytatja a Tintinnél, a France-Soir, a Linus 1980-tól pedig az A SUIVRE lapjain. Corto Maltese egy hajó nélküli világvándor tengerész, aki az első világháború környékén keveredik kalandokba gyakran a törvény határait is átlépve, de mindig az igazság oldalán. Népszerűségét jelzi, hogy 22 album készült belőle, egész estés animációs film. 1983-ban pedig egy rövid életű havilap indult Corto Maltese címen. Itt indult útjára a Cato Zolou és a Jesuit Joe. Ugyanebben az évben Milo Manarával közösen forgatókönyvírással próbálkozott (Un éte indien/Egy indián nyár) 1995-ben pedig egy újabbal (El Gaucho) A kilencvenes évektől a svájci Grandvauxban élt, de továbbra is sokat utazott. 1992-ben körülhajózta az egész Csendes-Óceánt. Erről az útról az olasz televízió is beszámolt. Utolsó életében megjelentmunkája Antoine de Saint-Exupéry halálának 50. évfordulójára készült.

Munkássága

Pratt kezdetben az amerikai alkotók hatása alatt alkotott, később kialakította sajátos stílusát, ami a fény-árnyék foltokra épült. Bár korai munkáiban csak rajzoló, már argentin évei alatt is kipróbálta a saját forgatókönyvet (Tinconderonga) 1970-es évektől pedig minden történetet egyedül írt. Jelentősége abban áll, hogy bár háborúkról, forradalmakról írt, hősei mégis külső szemlélők, vagy szerencsétlen áldozatok.Magyarul a Krampusz folytatásokban kezdte el közölni a Wheelinget-ez a magazin megszűnése miatt megszakadt. 1995-ben pedig a Corto Maltese sorozatból jelent meg a Velencei Mese. A rajzfilmváltozatot pedig Az Elveszett Aranyvonat Fosztogatói címen sugározták.

Művei

Castermann kiadás

  • Ann de la jungle
  • Fort Wheeling
  • Cato Zolou
  • Jesuit Joe
  • Le Scorpions du désert
  • A sivatag Skorpiói I és II.
  • Un fortin en dencalie
  • Conversation mondaine a Moululhé
  • Kolnsky raconte deux ou trois choses Que je sais d'eux
  • La Ballade de la mer salée (A Sós Tenger Balladája)
  • Bous le signe du capricorne
  • Les Celtiqous
  • Les ethiopiques
  • Corto Maltese en Sibérie
  • Corto toujours un peu plus loin
  • Velencei Mese
  • Le maison dorée de Samarkand
  • Tango
  • Mu
  • La Ballade de la mer salée (színes)
  • Sous le drapeau des pirates
  • Suite caribéenne
  • Le maison dorée de Samarkand (színes)
  • Les Helvetiques
  • Mu (színes)
  • Corto Maltese: Mémoires
  • Les Femmes de Corto
  • De l'autre cóté de Corto
  • Un été indien
  • El Gaucho
  • Saint Exupéry de dernier vol
  • Dans un ciel lointain
  • Morgan
  • WWII.histories de guerre
  • Sandokan, la tigre de malaisie

Glénat kiadás

  • Junglemen
  • Ernie Pike
  • Capitiane Cormorant

A Humonoidák Társasága kiadónál

  • Les jouets de Général
  • Billy James
  • Fanfulla
  • Tinconderoga
  • L'as de Pique
  • Fort Wheeling II.
  • Sergent Kirk I-II.-III.-IV.-V.

Dargaud kiadás

  • A L'oust de l'eden
  • L'Homme des caraibes
  • La macumba du gringo

Robert Laffont kiadás

  • Avant Corto
  • Le Roman de Criss Kenton
  • Jesuit Joe

Vertige Graphic kiadás

  • Sonnets érotiques

Bédésup kiadás

  • Sibad le marin

Les Boris emfant réunits kiadás

  • L'assaut du fort

Magyarul

  • Velencei mese; ford. Kovácsné Grits Barbara; Total Productions, Bp., 1996

Jegyzetek

Források

  • Hugo Pratt életrajz (angol)
  • Hugo Pratt/Preliċ Velibor In: Velencei Mese, 1996 Total Productions
  • Ki kicsoda?: Hugo Pratt/ Sváb József In: Krampusz 1990, 2. szám