Hullámos kúszókaktusz
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Adathiányos | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Hylocereus undatus (Haworth) Britton & Rose | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hullámos kúszókaktusz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hullámos kúszókaktusz témájú médiaállományokat és Hullámos kúszókaktusz témájú kategóriát. |
A hullámos kúszókaktusz (Hylocereus undatus) epifita kaktusz. Termése, a vörös pitaja végett világszerte termesztik.
Származása, elterjedése
Valószínűleg Mexikó déli részéről és Közép-Amerika csendes-óceáni partvidékéről terjedt el. A trópusi Amerikában mindenfelé termesztik; ritkábban Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában is ültetik. Dél-Kínában behurcolt növényként szabadon tenyészik. Pontos származási helye nem ismert, hiszen már a prekolumbián indián kultúrák is termesztették gyümölcséért.
Megjelenése, felépítése
Törzse gazdagon elágazó. Hosszú, karcsú, pozsgás, háromszögletű, akár 6 m hosszú szárai légzőgyökerekkel kapaszkodnak. Areolái 30–50 mm távolságban fejlődnek és 1-3, egyenként 2–4 mm hosszú tövist hordoznak. Virágai akár 30 cm hosszúak is lehetnek. A külső, visszahajló szirmok sárgászöldek, a belsők szélesek és fehérek. A porzók krémszínűek, a bibe hasonlóképp. Magházukat húsos, elálló pikkelyek veszik körül. A számos keskeny-szálas, legfeljebb 11 cm hosszú, sárga vagy fehéres, terpedten szétterülő szirom 2 körben helyezkedik el, és ezek közepéből emelkedik ki a krémszínű porzók csoportja. Termése tövis nélküli, húsos, gömbölyű, elliptikus vagy széles orsó alakú, 120 mm hosszú bogyó, amit háromszögletű vagy keskeny-lándzsás, alapi részükön kiszélesedő, húsos, legfeljebb 8 cm hosszú, a csúcsukon berzedten (több v. minden oldalról szétterpedten) visszahajló pikkelyek borítanak. A termés akár a 20 cm-t is elérheti; megérve liláspiros, ritkábban sárga. Szilárd, húsos héja kb. 1 cm vastag, és tágas termésüreget zár körül, amelyet üveges, fehér, nagyon bő levű, éretten finom, édeskésen savanyú pulpa tölt ki. E terméshúsba ágyazva ül a sok fényes, fekete, lapos, körte alakú (3 mm × 1,5 mm-es) mag.
Életmódja, élőhelye
Talajlakó vagy epifiton, kúszó, kapaszkodó vagy csüngő növény. Főleg a trópusi és szubtrópusi területekre jellemző, de megél a mélyen fekvő parti síkságokon és a fennsíkokon is.
Felhasználása
Termését hosszirányban félbevágják, és pulpáját a magokkal együtt kanalazzák ki. Püré formájában vízzel, jéggel és cukorral keverve pompás üdítőitalt szolgáltat. Sziruppá is főzik, hogy süteményeket vagy édességeket fűszerezzenek és fessenek vele.
Termesztése és betakarítása
Forró, csapadékszegény trópusi klímán tenyészik. Dugvánnyal szaporítják, és dísz-, valamint gyümölcstermő növényként házikertekben, sövények, falak mellett és fákon termesztik. A termést érett állapotban vágják le, mert csak néhány napig tárolható.
Rokonsági viszonyai
A Hylocereus subgenus tagja. Elképzelhető, hogy a faj a Hylocereus triangularis termesztett változata csupán, melyet a prekolumbián időkben termesztésbe vontak.
Források
- Pitahayakaktusz a Terebess gyümölcskalauzban
- Pitahaya
