Eurich nyugati gót király
| I. Eurich | |
 | |
| Nyugati gót király | |
| Uralkodási ideje | |
| 466 – 484 | |
| Elődje | II. Theuderich |
| Utódja | II. Alarich |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Balthingok |
| Született | 440 körül |
| Elhunyt | 484. december 28. (44 évesen) Arles[1] |
| Édesapja | I. Theodorik |
| Édesanyja | nem ismert |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Ragnahilda |
| Gyermekei | II. Alarich nyugati gót király |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Eurich témájú médiaállományokat. | |
I. Eurich, más írásmóddal Evaric vagy Erwig (440 körül[2] – 484. december 28.[2]) a nyugati gótok királya 466-tól haláláig. I. Theuderich egyik fia volt. Nevéhez fűződik az első germán joggyűjtemény, a "Codex Euricius", amelyet a római hivatalnokok vetettek papírra.[3] Számos hadjáratot indított, és birodalmát a Loire-tól és a Rhône-tól egészen Hispániáig terjesztette ki.[3] Elfoglalta Clermont-t és Auvergne városait.[4] Testvére, II. Theuderich meggyilkolásával jutott hatalomra[5] Az ő uralkodása alatt jött létre a független gót állam.[4] Uralma alatt bontották fel a vizigótok a szövetséget a Nyugatrómai Birodalommal.[5] 468-ban pedig bevonult Hispániába is.[5] Anthemius római császár hiába próbálta Riutimis britanniai király segítségével megállítani.[5] Eurich elfoglalta Areverna városát,[5] amelynek élén akkor Ecdicius, a rómaiak parancsnoka állt,[5] majd 473-ban Arelatumot és Massiliát saját területéhez csatolta.[5] 475-ben Julius Nepos császár elismerte a hódításokat, mivel az Észak-Itáliát fenyegető barbárok miatt szüksége volt a nyugati gótokra.[6]Lényegében 477-re megteremtette nagybirodalmi álmát:[5] létrehozott egy zárt gót hazát, melyet vizek határoltak és amely Gallia jelentős részét magába foglalta.[5] Hispaniában a teljes északi rész, Hispania Tarraconensis provincia az Ebro folyónál a gótok kezére kerül.[5] Eurich kiadott egy törvénykönyvet is, melyben a gót és a római alattvalók viszonyát szabályozta[4] (475 körül[5] – elsőként a germán uralkodók közül[5]). A régi római adminisztrációs és pénzügyi szervezetet megtartotta, és az általa kinevezett duxok és comesek irányítása alá helyezte.[4] Uralkodása alatt érte a fénykorát a nyugati gót királyság.[4] toulouse-i (Tolosa) udvara nemzetközileg is tekintélyes volt.[4] Eurich is ariánus keresztény volt.[4] Az arianizmust a gótok függetlenségével azonosította, a katolicizmust pedig a Római Birodalom uralmával.[4] Bár nem üldözte a katolikusokat, de ha megürült egy püspöki szék, azt nem töltötte be.[4]
Jegyzetek
- ↑ Toulouse, kings, dukes & counts. Euric 466-484, Alaric II 484-507, Gesalic 507-511, Amalric 507-531 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2009. március 30.)
- ↑ 2,0 2,1 Eurich König der Westgoten (466-484) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. [2007. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
- ↑ 3,0 3,1 Hans Reichardt: A népvándorlás (Die Völkerwanderung, Nürnberg, 1982), magyar kiadás: Mi micsoda sorozat, Tesloff és Babilon Kiadó, Budapest, 1992, ISBN 963-7937-65-X, 38. oldal
- ↑ 4,0 4,1 4,2 4,3 4,4 4,5 4,6 4,7 4,8 Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963-09-3695-X, 15. oldal
- ↑ 5,00 5,01 5,02 5,03 5,04 5,05 5,06 5,07 5,08 5,09 5,10 5,11 Iordanes: Getica – A gótok eredete és tettei (fordította: a PTE Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének hallgatói munkaközössége Kiss Magdolna vezetésével, szerkesztette: Kiss Magdolna), 4. kiadás, L'Harmattan, Budapest, 2005, ISBN 963-9457-69-8, 183. oldal
- ↑ S. Jónás Ilona: Róma és a barbár királyságok. In: Európa ezer éve. A középkor I. Szerk. Klaniczay Gábor. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 101.
| Előző uralkodó: II. Theuderich |
Következő uralkodó: II. Alarich |
_01.jpg){kind=small}
