I. Sándor alexandriai püspök
| I. Sándor | |||||
| Alexandria püspöke | |||||
 | |||||
| Született | 250 körül Alexandria | ||||
| Elhunyt | 326. április 17. Alexandria | ||||
| Felekezet | kereszténység | ||||
| Püspökségi ideje 311 – 326. április 17. | |||||
| Ünnepnapjai: február 26. (Nyugati kereszténység), május 29. (Ortodox kereszténység). | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Sándor témájú médiaállományokat. | |||||
I. (Szent) Sándor, görögösen Alexandriai Szent Alexandrosz (ógörögül: Αλέξανδρος), (250 körül[1] – Alexandria, 326. április 17.) Alexandria 19. pátriárkája 313-tól haláláig, buzgó lelkipásztor.[2] Akhillasz püspököt követte Alexandria élén. A püspökségre ugyancsak vágyó Arius hamarosan Sándor támadójaként lépett fel.[3] (Annak ellenére, hogy az elüldözött Ariust korábban pont Sándor fogadta vissza az egyházmegyébe, és érte el pappá szenteltetését.[1]) Mivel szent élete miatt nem találhatott kifogásolnivalót Sándoron, a püspök hitelveit kezdte el vitatni.[3] A vita 318 körül robbant ki.[1][4] Sándor igyekezett Ariust lecsillapítani, de nem járt sikerrel. Később az egyiptomi püspököket zsinatra hívta össze. 320-ban csaknem 100 püspök egybegyűlte után kiátkozták Ariust az egyházból. Sándor a nyilatkozatról több nem egyiptomi püspököt, így I. Szilveszter pápát is értesítette.[3] Nagy Konstantin császár kezdetben haragudott a pátriárkára, mert szerinte túlságosan fekavarta az egyház békéjét – később azonban egyenesen Sándor kérésére hívta össze 325-ben a niceai egyetemes zsinatot,[1] amelyen a pátriárka személyesen is részt vett. A zsinatra a diakónus Athanasziosz kísérte el, akit Sándor utódjának jelölt ki. A püspök a zsinatról visszatértekort hunyt el Alexandriában.[3] Mind a nyugati, mind a keleti kereszténység szentként tiszteli. Ünnepe a Római katolikus egyházban február 26., a Kopt ortodox egyházban pedig április 22.[1] Életéről Theodorétosz és Szókratész Szkholasztikosz számol be. Theodorétosz fenntartotta Sándor leveleit is, amelyeket a püspök I. Sándor konstantinápolyi pátriárkának írt az elítélt Ariust befogadó püspökök ellen. Szókratész Szkholasztikosz az idézett körlevelet, illetve egy beszédet (Az Úr testéről, lelkéről, szenvedéséről[4]) mentett meg az enyészettől.[3]
Jegyzetek
Források
- Egyetemes magyar encyclopaedia, II. kötet, Emich Gusztáv kiadása, Szent István Társulat, Pest, 1860
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. ISBN 963-361-626-3
- Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona. Sajtó alá rend. és a bibliográfiát összeáll. Perendy László. Budapest: Szent István Társulat. 2004. = Szent István Kézikönyvek, 10. ISBN 963-361-632-8
