Az IFK Göteborg, teljes nevén Idrottsföreningen Kamraterna Göteborg, egy svéd labdarúgócsapat. A klubot 1904-ben alapították. Alapítása óta a Göteborg 18 bajnoki címet, 8 kupa- és 1 szuperkupa-győzelmet szerzett, ezenkívül kétszer az UEFA-kupát is megnyerték.
Az IFK az AIK-kal és a Malmővel alkotja a „nagy hármast”, amely összesen 43 bajnoki címet szerzett. A Göteborg a legsikeresebb svéd, egyben legsikeresebb skandináv csapat, ugyanis a bajnoki címek mellett kétszer (1982, 1987) megnyerte az UEFA-kupát is.
1977 óta szerepelnek az első osztályban, a leghosszabb ideje a jelenlegi csapatok közül. A második leghosszabb tagság a Helsingborg és a Halmstad nevéhez fűződik, ez a két csapat 1993 óta tagja megszakítás nélkül az első osztálynak.
A klubot 1904. október 4-én alapították a Café Olivedalban,[1] ezzel az IFK 39. tagja lett.[2] A történelmi első meccs 4–1-es győzelemmel végződött egy helyi csapat, az IK Viking ellen.[3] Az IFK volt, a kisebb klubokat leszámítva, Göteborg második labdarúgócsapata az Örgryte IS után, melyet 1887-ben alapítottak.[4]
1907-ben az IFK lett négy év után az első csapat, amely legyőzte az Örgrytét.[5] 1908-ban megszerezték első bajnoki címüket a Svenska Mästerskapet megnyerésével. Érdekesség, hogy ez ma egy kupának felelne meg, akkoriban azonban az országban ennek megnyerése számított bajnoki címnek. Ebben az évben egyébként a csapat három játékosa bekerült a válogatottba,[5] valamint az IFK először játszott külföldi csapatok ellen, az ellenfél az Østerbro BK és a Boldklubben af 1893 voltak.[5]
1910-ben először játszottak a ma is használt kék-fehér csíkos mezben. 2 évvel később 1–1-es döntetlent játszottak a svéd olimpiai válogatottal, ezután a korabeli svéd sajtó minden idők legjobb svéd csapataként emlegették az IFK-t.[6] 1917-ben, zsinórban ötödször a csapat megnyerte a Svenska Serient, ami ekkoriban a legmagasabban jegyzett bajnokság volt. A kezdetektől egészen 1921-ig a játékosok edző nélkül játszottak, ekkor a magyar Bródy Sándort szerződtették, aki azonban csak két évvel később állt munkába.[7] A jelenlegi bajnokság, az Allsvenskan első szezonja 1924 második felében indult. A Göteborg végül második lett, és ebben az évben mutatkozott be a csapatnál a legendás Filip Johansson.[8] „Svarte-Filip” első szezonjában 22 mérkőzésen 39 gólt szerzett, ez a teljesítmény az IFK történetének legtöbb szerzett gólja egy szezon alatt.[9]
Első bajnoki címüket 1935-ben nyerték, miután az előző tíz szezonban egyszer sem végzett a negyedik helynél hátrébb.[10] Ebben az időszakban a göteborgi csapatok, vagyis az IFK és az Örgryte domináltak a bajnokságban.[11] 1938-ban az IFK meglepetésre kiesett az első osztályból, a következő szezonban azonban rögtön vissza is jutott.[12] A bajnokság a második világháború kitörése ellenére is folytatódott, az IFK ebben az évben második lett. 1942-ben rendkívül erős csapatuk volt, ennek ellenére csak nehézségek árán szerezték meg újabb bajnoki címüket.[12] A csapatban szerepelt az a Gunnar Gren is, aki az 1946-47-es szezonban gólkirály lett, megnyerte a svéd aranylabdát, a Guldbollent, valamint 1948-ban olimpiai aranyérmet is szerzett a svéd válogatottal.[13] Miután Gren 1949-ben elhagyta a csapatot, az a következő szezonban rögtön kiesett. Ahogy az korábban is volt, a következő szezonban rögtön visszajutottak, 1958-ban pedig már az európai porondon is szerepelhettek, a BEK-ben. A nemzetközi szereplés nem tartott sokáig, a második körben ugyanis kiestek az SC Wismut által. Az IFK nevéhez fűződik az Allsvenskan legmagasabb nézőszáma, a városi rivális Örgryte ellen az Ulleviben 52 194-en foglaltak helyet.[14]
Egy sikertelen időszak után a klub korábbi játékosa, Bertil Johansson lett a klub edzője, majd 1969-ben hatalmas meglepetésre bajnoki címet szereztek.[12] Az ezt követő időszak viszont a klub egyik legsötétebb időszaka, ugyanis az előző kiesésekkel ellentétben csak 6 évvel később, 1976-ban kerültek vissza az első osztályba.[15] Ekkor a későbbi sikeres tréner, Sven-Göran Eriksson lett a klub edzője, aki rögtön bevezetett egy átalakított 4-4-2-es formációt, amit Swenglish-nek neveztek el.[16][17] Eriksson első szezonjában a bajnokságban ezüstérmes lett, emellett a kupagyőzelmet is megszerezte, a klub története során először.
Az IFK szurkolói gólt ünnepelnek az Örebro SK ellen 2004-ben.
Miután a keretet megerősítették néhány drága játékossal,[18] 1981-ben a csapat a második helyen végzett, az UEFA-kupában pedig a negyeddöntőig jutott. A következő évben az IFK majdnem csődbe ment, a szurkolói klubtól kellett kölcsönkérni, hogy elutahzassanak Valenciába, hogy lejátszhassák az UEFA-kupa negyeddöntőjének visszavágóját.[19] Ezt követően végül minden jóra fordult, a csapat mindent megnyert, amin elindult, a bajnokságot, annak rájátszását, a svéd kupát, valamint az UEFA-kupát is, ahol a döntőben a Hamburgot győzte le, összesítésben 4–0-ra.[20] A következő 15 évben a Göteborg volt a legjelentősebb svéd csapat, ezalatt az időszak alatt 10 bajnoki címet és három kupagyőzelmet szereztek, továbbá még egyszer megnyerték az UEFA-kupát.
A csapat a következő években is erős maradt, 1983-ban és 1984-ben is megnyerték a bajnokságot, előbbi évben a kupát is. 1986-ban egészen a BEK elődöntőjéig jutott, az FC Barcelona ott is csak büntetőkkel tudta búcsúztatni.[21] 1987-ben egy tehetségekkel teletűzdelt csapat ismét megnyerte az UEFA-kupát, a döntőben a Dundee United legyőzésével, valamint a bajnoki címet is megszerezték.[20] 1990-ben a januiorcsapat trénere, Roger Gustafsson került a korábbi vezetőedző, Gunder Bengtsson helyére, vele 1990 és 1995 között a hat évből ötször bajnokok lettek.
1993-ban, a bajnoki cím után a Bajnokok Ligájában indulhattak. A csoportkörben az FC Barcelona, a Manchester United FC és a Galatasaray SK volt a svéd együttes ellenfele. Mindenki előre elkönyvelte a Göteborg kiesését, azonban a svédek hatalmas meglepetésre továbbjutottak csoportjukból.[22][23] A küzdelem a negyeddöntőben ért véget számukra, ahol a Bayern München búcsúztatta őket, idegenben lőtt góllal.
A centenárium előtti évek nem sikerültek jól, ugyanis a csapat csak egy ezüstérmet tudott felmutatni 1997-ből. 1998-ban nyolcadikok lettek, ezután a csapatnál edzőváltás történt ebben az évben és 1999-ben is. Korábban a csapatnál sohasem volt példa arra, hogy két egymást követő évben is szezon közben cseréljenek edzőt.[24] 1999-ben valamennyit javult a csapat teljesítménye, a hatodik helyen végzett a bajnokságban. A következő szezonok változatos eredményeket hoztak, ugyanis bár 2002-ben kiestek, 2001-ben, 2004-ben és 2005-ben is esélyesek voltak a bajnoki címre. 2007-ben a Göteborg 11 év után ismét bajnoki címet szerzett, egy évvel később pedig a kupát is elhódította. Az IFK-t annak ellenére a három legnagyobb svéd csapat között emlegetik, hogy az elmúlt tíz évben mindössze két győzelemmel büszkélkedhet a bajnokságból és a kupából.[21][25]
Mezszínek, címer
Az IFK összes csapatának hagyományos mezszínei a kék és a fehér, ez alól a labdarúgócsapat sem kivétel. A klub első meze szinte teljesen kék volt, a felső közepén egy egyszerű, vízszintes fehér csíkkal és egy négyágú csillaggal, hasonlóan az IFK címeréhez.[26] A következő évben sima fehér vagy kék mezt használtak, csík nélkül. Ezt követően 1910-ben változott a klub meze, ekkor kék-fehér csíkos lett, hozzá kék nadrággal. A mezt a Kjøbenhavns Boldklub csapatának szerelése alapján készítették.[27] 1982-ben az ICA cég logója került fel a mezre, ez volt az első reklám a csapat szerelésén.[28][29][30] Az ICÁ-n kívül semmilyen egyéb szponzor neve nem került fel sohasem a mezre.[30]
A klub idegenbeli meze hagyományosan piros-fehér, különféle stílusokban, de volt már például narancssárga-fehér is a 90-es években. A piros-fehér színösszeállítás 2005-ben lett ismét bevezetve. A szurkolók kérésére 2007-ben egy harmadik mezt is készítettek, amely szinte teljesen fehér.[31]
Az IFK címere a város, Göteborg címerén alapul. A címer közepén egy oroszlán áll a Tre Kronort tartva macsában. Mindkét szimbólum benne van Svédország címerében is.[32]
09-04-11: Az IFK első mérkőzése az új Gamla Ulleviben, ahol az első mérkőzésen 6–0-s győzelmet arattak a Djurgårdens ellen.
Eredetileg az IFK Göteborg stadionja a Gamla Ullevi, ahol mérkőzéseik legnagyobb résézt játszották. 1992-ben az Ulleviben (Nya Ullevi) játszottak, a nagyobb mérkőzéseket, például a GAIS vagy az Örgryte IS elleni rangadókat, vagy a nemzetközi mérkőzéseket még mindig itt rendezik meg, a Gamla Ullevibe csak 18 ezren, míg a Nya Ullevibe több, mint 43 ezren férnek be.[33][34]
Az eredeti Gamla Ullevit 2007-ben lebontották, és ugyanezen a néven egy új stadiont építettek a helyére. Ennek a stadionnak a befogadóképessége 18 800 fő. Bár az építkezés 2008 végén befejeződött, a stadiont egészen a 2009-es szezon kezdetéig nem nyitották meg, a nyitómérkőzés a bajnokság első fordulójában, a Djurgårdens ellen volt, ami 6–0-s győzelemmel végződött.[35]
A csapat ezeken kívül három további stadiont használt. Első stadionja az Idrottsplatsen volt, amelyet 1896-ban építettek, és 1905-től 1916-ig, a Gamla Ullevi megépítéséig volt használatban. A stadion a Göteborgs Velocipedklubb-ban épült, és eredetileg pályakerékpáros versenyeket tartottak rajta. 1909b-en a Göteborg játszott az Örgryte IS stadionjában, a Balders Hagéban is, az Idrottsplatsen tulajdonosaival történt vita miatt.[36] A harmadik stadion, ahol több hazai meccset is játszottak, a Walhalla Idrottsplats volt. Egy további stadionban, a Slottskogsvallenben is játszottak mérkőzéseket, ám ezt nem tekintik a Göteborg stadionjának.[37]
Az IFK létrejötte előtt a legnagyobb klub a városban az Örgryte IS volt, melynek szurkolói inkább a középosztályból, később pedig a még gazdagabbak közül kerültek ki, míg az IFK szurkolói pedig leginkább munkásosztálybeli emberek voltak, ez is okot adott a rivalizálásra. Bár a kor szurkolói inkább úriemberek voltak, tapsoltak az ellenfélnek is, a két csapat szurkolói között megjelent a kezdeti „futballhuliganizmus” is, ugyanis a rivális drukkerek sokszor verekedésben törtek ki, vagy tömegesen berohantak a pályára.[38]
Az első világháború után az ellentét lecsillapodott, a két szurkolótábor ekkoriban igen jó viszonyt ápolt egymással. Ez szinte csak a hazai mérkőzéseken nyilvánult meg, ugyanis az IFK szurkolói továbbra is összetűzésekbe keveredtek hol a rendőrökkel, hol az ellenfél szurkolóival. Ez 1939-ben csúcsosodott ki, amikor mintegy 1500 IFK Göteborg-drukker keveredett harcba a Boråsi rendőrökkel.[38]
Az IFK Göteborg szurkolói az Örgryte IS elleni rangadón 2005-ben.
Mint Európa nagy részén, úgy Svédországban is a szurkolói kultúra szinte teljesen mentes volt a botrányoktól. Ez a 60-as években kezdett megváltozni, leginkább az angol foci befolyása által. Nem sokkal később jöttek létre a legismertebb szurkolói klubok, az AIK-nál a Black Army, a Djurgårdennél a Blue Saints (később Järnkaminerna), a Göteborgnál pedig az Änglarna (angyalok). A szurkolói klub 1969-ben jött létre, azonban 1973-ban, a csapat kiesésével megszűnt, majd legközelebb 1973-ban alakult meg újra. Ezt tekintik az alapítás évének.[39]
Az Änglarna az európai sikerek idején sokat segített a klubnak, ugyanis a szurkolók kölcsönének köszönhető, hogy a csapat le tudta játszani a Valencia CF elleni UEFA-kupa-mérkőzést. 1992-ben a klub majdnem úgy döntött, hogy marad a Nya Ulleviben, azonban a szurkolók a régi stadionba való visszaköltözés mellé álltak, és végül elérték céljukat.[19][40]
A máshol már megszokott ultrák csak az új évezredben kezdtek megjelenni a svéd stadionokban, így az Ulleviben is, ekkor újabb szurkolói csoportok, mint például az Ultra Bulldogs, a Young Lions vagy a West Coast Angelz.
A svéd csapatok közül az IFK a legnépszerűbb, egy 2004-es felmérés szerint a svéd futballszurkolók 13 százaléka vallotta magát IFK-drukkernek.[41] A csapat Göteborgban is a legnépszerűbb, a város szurkolóinak 55 százaléka szurkol az IFK Göteborgnak. A fővárosban, Stockholmban a negyedik legnépszerűbb (az AIK, Djurgårdens IF and Hammarby IF után), Malmőben pedig a második a Malmö FF mögött.[41]
Legtöbb gól egy szezonban: Johansson (39, 1924-25)
Kapcsolódó irodalom
Glanell, Tomas (ed.), Havik, Göran (ed.); Lindberg, Thomas (ed.); Persson, Gunnar (ed.) & Ågren, Bengt (ed.). 100 år: Svenska fotbollförbundets jubileumsbok 1904-2004, del 1. Vällingby: Stroemberg Media Group (2004). ISBN 91-86184-59-8
Jönsson, Ingemar (ed.), Josephson, Åke (ed.). IFK Göteborg 1904-2004: en hundraårig blåvit historia genom elva epoker. Göteborg: IFK Göteborg (2004). ISBN 91-631-4659-2
Nylin, Lars. Den nödvändiga boken om Allsvenskan: svensk fotboll från 1896 till idag, statistik, höjdpunkter lag för lag, klassiska bilder. Sundbyberg: Semic (2004). ISBN 91-552-3168-3
Persson, Gunnar (ed.), Glanell, Thomas; Lundgren, Lars; Stark, Janne & Strömberg, Robert. Allsvenskan genom tiderna. Stockholm: Strömbergs idrottsböcker (1988). ISBN 91-86184-35-0
Roland Nilsson
2021
