II. Jakab nápolyi király

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
II. Jakab
Bourbon Jakab

Nápolyi Királyság királya iure uxoris
Giacomo II
Uralkodási ideje
1415. október 10. 1416. októbere
Koronázásanem koronázták meg
ElődjeII. (Durazzói) Johanna
UtódjaII. (Durazzói) Johanna
La Marche-i Grófság grófja
Jacques II/Jaume II
Uralkodási ideje
1393. június 11. 1435
ElődjeI. (Bourbon) János
UtódjaI. (Bourbon) Eleonóra
Castres Grófság grófja
Jacques I/Jaume I
Uralkodási ideje
1403 1425
ElődjeI. (Vendôme-i) Katalin
UtódjaI. (Bourbon) Lajos
Tarantói Hercegség hercege
Giacomo II
Uralkodási ideje
1415. 1419.
ElődjeI. (Durazzói) László
UtódjaBalzo–Orsini János Antal
Életrajzi adatok
UralkodóházBourbon-ház (Capeting-ház)
Született1370
Elhunyt1438. szeptember 24. (68 évesen)
Besançon
NyughelyeBesançon
ÉdesapjaI. (Bourbon) János, La Marche grófja (1344–1393)
ÉdesanyjaI. Katalin, Vendôme és Castres grófnője (–1412)
Testvére(i)
Házastársa1. Évreux-i Beatrix navarrai királyi hercegnő (infánsnő) (1388/89–1410)
Házastársa2. II. (Durazzói) Johanna nápolyi királynő (1373–1435)
Gyermekei1. házasságából:
1. Eleonóra (1407–1463)
2. Izabella (1408–1445 után)
3. Mária (1410–1445 után)
Házasságon kívüli kapcsolatából:
4. Klaudiusz
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Jakab témájú médiaállományokat.

II. Jakab (1370Besançon, 1438. szeptember 24.), franciául: Jacques II de Bourbon, occitánul: Jaume II de Borbon, olaszul: Giacomo II di Borbone, la Marche[1] és Castres[2] grófja, II. Johanna nápolyi királynő második férje. E második házassága révén Taranto hercege és nápolyi (szicíliai) király.[3] Languedoc[4] tartomány kormányzója 1424-ben. Bourbon Sarolta ciprusi királyné bátyja és első házassága folytán I. (Évreux-i) Blanka navarrai királynő sógora. Jakab a második felesége, II. Johanna nápolyi királynő révén és az Anjouk örököseként viselte a Magyarország királya címet, amely igény a címerében is szerepel.

Élete

Jakab király címere

Édesapja I. (Bourbon) János, La Marche grófja, édesanyja I. Katalin, Vendôme és Castres grófnője. Jakab volt szülei legidősebb gyermeke a nyolc közül. Jakab legkisebb testvére, Sarolta 1411-től ciprusi királyné lett.[5] Jakab az apja halála után, 1393-ban örökölte meg a La Marche-i Grófságot. Első felesége Navarrai Beatrix, III. Károly navarrai király és Kasztíliai Eleonóra lánya, valamint I. Blanka navarrai királynő húga volt. Vele 1406. szeptember 14-én Pamplonában házasodtak össze. Három leánygyermekük született. A navarrai infánsnő halála után özveggyé vált Jakabot szemelték ki az 1414-ben az öccse, I. (Durazzói) László halálával nápolyi királynővé vált szintén özvegy, de még gyermektelen, II. Johanna férjének, akivel 1415. augusztus 10-én Nápolyban házasodtak össze. Johanna hozományaként Jakab megkapta a Tarantói Hercegséget. A 42 éves Johanna királynő a gyermekáldásban reménykedett, Jakab viszont a hatalom megszerzésére törekedett. Az újdonsült férj 1415. október 10-én királlyá kiáltatta ki magát, Johannát elzárta a külvilágtól, felesége kegyencét, Pandolfo Alopót pedig kivégeztette. Johanna sógornőjét, László király özvegyét, a fogságban tartott Enghieni Máriát kiszabadította. Johannát azonban a híveinek egy év múlva, 1416 októberében sikerült kiszabadítaniuk, és ekkor Jakab került fogságba. Jakab végül 1420-ban hagyta el a Nápolyi Királyságot, és Itáliában is 1421-ben járt utoljára, ekkor véglegesen visszatért Franciaországba. Feleségétől hivatalosan nem vált el. Egymástól különéltek, így viszont egyikük sem házasodhatott újra, de Johanna ekkor már 48 éves volt, és a gyermekszülés reményét feladva az örökbefogadással igyekezett megoldani a trónutódlást. Jakab Franciaországban is megtartotta királyi címét, viszont Johanna halála (1435) után minden titulusáról lemondott, és szerzetesnek állt. A La Marche-i Grófságot legidősebb lányára, Eleonórára hagyta. Eleonóra leányától 1437-ben megszületett az első unokája is, Armagnaci Jakab herceg, aki a nevét az anyai nagyapja után kapta, és akit 1477-ben az angolok elleni kémkedés vádjával Párizsban lefejeztek. Jakab, a nagyapa viszont teljes visszavonultságban 1438. szeptember 24-én halt meg Besançonban, és itt is nyugszik.

Gyermekei

Jegyzetek

  1. Occitánul: la Marcha, ahol a ch magyar c-ként ejtendő.
  2. Occitánul: Castras.
  3. A királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság (A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság) maradt. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történészi műszó az Appennini-félsziget déli részén elhelyezkedő országra. Ez az elnevezés a másik Szicíliai Királyságtól (A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság), a csak a Szicília szigetére kiterjedő királyságtól való megkülönböztetésre szolgált.
  4. Occitánul: Lengadòc
  5. Férje I. Janus ciprusi király volt.

Irodalom

  • Partner, Peter: Giacomo di Borbone, Enciclopedia Italiana, Róma, 1971. URL: L. Külső hivatkozások

További információk

Előző
I. (Bourbon) János
La Marche grófja
1393 – 1435
Következő
I. (Bourbon) Eleonóra
Előző
I. (Vendôme-i) Katalin
Castres grófja
1403 – 1425
Következő
I. (Bourbon) Lajos
Előző
I. (Durazzói) László
Taranto hercege
1415 – 1419
Következő
Balzo–Orsini János Antal
Előző
Bourbon Károly
Languedoc kormányzója
1424 – 1425
Következő
Foix János
Előző uralkodó:
II. (Durazzói) Johanna
Szicíliai uralkodó
1415 – 1416 Nápolyi király iure uxoris
A szicília-nápolyi Anjou-k címere
Következő uralkodó:
II. (Durazzói) Johanna