IV. Phraatész pártus király

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
IV. Phraatész
IV. Phraatész arcképe a pénzérméjén
IV. Phraatész arcképe a pénzérméjén
Pártus király
IV. Phraatész
Uralkodási ideje
I. e. 37 – I. e. 2
ElődjeII. Oródész
UtódjaV. Phraatész és Musza
Életrajzi adatok
UralkodóházArszakidák
Születetti. e. 1. század
Elhunyti. e. 2
ÉdesapjaII. Oródész
ÉdesanyjaLaodice of Parthia
Testvére(i)Pacorus I of Parthia
HázastársaMusza
GyermekeiI. Vonónész
V. Phraatész
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Phraatész témájú médiaállományokat.

IV. Phraatész (pártus nyelven: 𐭐𐭓𐭇𐭕 Frahāt) a Pártus Birodalom királya i. e. 37-től i. e. 2-ig. Phraatész apja lemondása után került a trónra, utána állítólag meggyilkolta apját, valamint esetleges trónkövetelő fivéreit is. I. e. 36-ban a római Marcus Antonius hadjáratot indított országa ellen, de a pártusok ügyes manőverezéssel, a római sereg folyamatos zaklatásával elérték, hogy nagy veszteségekkel visszavonuljon. I. e. 30-ban az uralkodó dinasztia egy hercege, II. Tiridatész elűzte Phraatészt a trónjáról, de ő a nomád szkíták segítségével hamarosan visszatért. Tiridatész a rómaiakhoz menekült, túszként elrabolva Phraatész egyik fiát. Augustus római császár visszaadta a fiút, cserébe a carrhaei csatában zsákmányolt római hadijelvényekért. A fiúval érkezett a pártus udvarba egy rabszolgalány, Musza, akiből hamarosan a király kedvenc felesége vált. Musza i. e. 2-ben megmérgezte az idős Phraatészt és fiával, V. Phraatésszel együtt átvette a birodalom kormányzását.

Uralkodása

Phraatész II. Oródész király fia volt. Neve a pártus Frahāt (𐭐𐭓𐭇𐭕, "adomány, jutalom") görögösített (Φραάτης) változata. Mai iráni verziója a Farhād (فرهاد).[1] I. e. 38-ban Phraatész bátyja, az elsőszülött Pakórosz Antiochia közelében elesett a rómaiak ellen vívott csatában. Halála mélyen lesújtotta II. Oródészt, aki hamarosan le is mondott a trónról és átadta azt Phraatésznek.[2] Az öreg király ezt követően hamarosan meg is halt; Cassius Dio a gyásza miatt, de Plutarkhosz azt állítja, hogy Phraatész ölette meg.[3] Phraatész meggyilkoltatta az apjától és feleségétől, Kommagénéi Laodikétől származó valamennyi féltestvérét is, hogy ne léphessenek fel trónkövetelőként. Laodikét feltehetően szintén megölték.[4][5] Ezután száműzte fivérei támogatóit és a saját ellenlábasait, többek között az arisztokrata Monaiszészt (aki korábban hadvezérként szerzett hírnevet), aki a római fennhatóság alatt álló Szíriában, Marcus Antoniusnál keresett menedéket.[6] Monaiszész sürgette a római triumvirt, hogy támadja meg Parthiát és biztosította róla hogy nem ütközik majd jelentős ellenállásba.[7][3] Antonius három várost (Larisszát, Hierapoliszt and Arethuszát adott a hadvezérnek és győzelem esetére megígérte neki a pártus trónt.[7][8] Nagyjából ekkoriban Antonius elfoglalta Jeruzsálemet és kivégeztette a pártusok bábját, II. Antigonosz Mattatiás királyt (őt a Róma-párti Heródes követte).[3] A Pártus Birodalmat és Örményországot összekötő kapcsok is meggyengültek Phraatész tevékenysége és Pakórosz (aki az örmény uralkodóházból kapott feleséget) halála miatt.[9] A pártusok sem vették félvállról Monaiszész elűzését, így végül Phraatész kibékült vele és visszahívta az országba.[7]

Háború Marcus Antoniusszal

A pártus-római határvidék

A következő évben Antonius Theodosiopolisban gyűjtötte össze a seregeit, II. Artavazdész örmény király pedig átállt a rómaiakhoz. Antonius megtámadta Média Atropaténét, ahol ekkor a pártusokkal szövetséges I. Artavazdész volt az uralkodó. A rómaiak ostrom alá vették a fővárost, Praaszpát (melynek elhelyezkedése ma már nem ismert), de a pártusok lecsaptak az utóvédre, megsemmisítették azt és szétromboltak egy, az ostromhoz szánt hatalmas faltörő kost; ezt követően az örmény segédcsapatok otthagyták a római sereget.[10] Antonius visszavonult Örményországba, eközben a pártusok folyamatosan zaklatták, üldözték a csapatait; végül jókora emberveszteség árán ért vissza Szíriába.[11] Marcus Antonius csúfos vereségérée (és az i. e. 53-ban vívott katasztrofális carrhaei csatára) még sokáig emlékeztek a rómaiak és a későbbiekben indokot szolgáltatott számukra újabb hadjáratok indítására.[12] Két évvel később, i. e. 34-ben Antonius bosszút állt II. Artavazdész dezertálásért. Miután nem sikerült csapdába csalnia a királyt, bevonult az örmény főváros alá és foglyul ejtette Artavazdészt, Alexandriába vitette és diadalmenetében aranybilincsekben vonultatta fel.[13] A börtönben tartott királyt végül Kleopátra végeztette ki az elvesztett actiumi csata után.[14] Antonius ezt követően megpróbált szövetséget kötni I. Artavazdész atropaténéi királlyal, akinek ekkorra feszültté vált a viszonya IV. Phraatésszel. A rómaiaknak azonban hamarosan ki kellett vobulniuk Örményországból; egyrészt egy pártus támadás miatt, másrészt nyugaton is fellángolt a polgárháború Octavianusszal.[15] Cassius Dio szerint i. e. 31 körül Phraatész meggyilkoltatta I. Antiokhosz kommagénéi királyt.[16] Antonius és Kleopátra halála után Örményországban a pártusbarát II. Artaxiasz foglalta el a trónt.

Kései évei

Augustus szobrának mellvértjén az a jelenet látható, amikor a pártusok átadják neki a hadijelvényeket

I. e. 31-ben az actiumi csatát követően Antonius és Kleopátra öngyilkos lett, Octavianus pedig az egész Római Birodalomban konszolidálta hatalmát, majd Augustus néven ő lett az első császár.[17] Nagyjából ebben az időben az uralkodóház egyik hercege, II. Tiridatész elűzte a trónról IV. Phraatészt, aki azonban a nomád szkíták segítségével hamarosan visszaszerezte hatalmát.[18] Tiridatész a rómaiakhoz menekült, túszként magával hurcolva Phraatész egyik fiát. I. e. 20-ban Phraatész a fiáért cserébe visszaadta a rómaiaknak a carrhaei csatában elvesztett hadijelvényeket, valamint a még életben lévő hadifoglyokat.[19] A pártusok ezt igen előnyös megállapodásnak tartották;[20] míg Augustus propagandájában a hadijelvények visszaszerzését politikai győzelemként interpretálta: érmét bocsátott ki ebből az alkalomból, új templomot építtetett a hadijelvényeknek, még híres szobrának mellvértjén is látható ez a jelenet.[21] Augustus a herceg mellett egy Musza nevű itáliai rabszolgalányt is külödtt Phraatésznak, aki hamarosan a király kedvenc feleségévé vált és fiút szült neki.[22] Egyes feltételezések szerint Muszának az volt a feladata, hogy kémkedjen a rómaiak számára.[23] Phraatésznek ekkor már legalább négy másik felesége volt: Olennieiré, Kleopatra, Baszeirta és Bisztheibanapsz.[24] I. e. 10-9 körül fia örökösödése érdekében Musza rávette Phraatészt, hogy négy idősebb fiát (Vonónész, Phraatész, Szraszpandész és Rhodaszpész) küldje Rómába, hogy elkerüljék az utódlás körüli konfliktusokat.[25] Augustus önéletrajzában ezt az alkalmat is úgy értelmezte, hogy Parthia alávetette magát Rómának.[26] I. e. 2-ben Musza megmérgezte az öreg királyt és fiával, V. Phraatésszal közösen átvette a hatalmat a Pártus Birodalomban.[27]

Pénzei

IV. Phraatész pénze

IV. Phraatész és apja idejében a pártus pénzkibocsátás elérte csúcspontját, csak II. Mithridatész veretett hasonló mennyiségű érmét.[28] Phraatész pénzei nagyjából ugyanazt a sémát követi, mint apjáéi.[29] Az érmék elülső oldalán arcképe látható, viszonylag rövid hajjal és szakállal, valamint pödrött bajusszal.[29] Arcvonásai hasonlítanak arra a közel két méteres bronzszoboréra, amelyet Délnyugat-Irán hegyeiben találtak és ma a teheráni Iráni Nemzeti Múzeumban látható.[30] Feje mögött egy, az uralkodói dicsőséget (hvarenah) jelképező vagy vagy Verethragna istent megszemélyesítő ragadozó madár látható, csőrében diadémot, koszorút vagy gyűrűt tart.[31] A hátoldalon általában egy ülő íjászfigura látható. Egyes esetekben azonban az ülő királynak Tükhé görög istennő nyújt át egy jogart vagy pálmaágat.[29][30] A pártusok a hellenisztikus ikonográfiát használták saját isteneik ábrázolására,[32][33] vagyis ez a hatalommal való felruházás jelenetében Tükhé Anahita vagy Asi istenséget jelképezheti. Phraatész titulusai a pénzein: Királyok Királya, Arszakész, Igazságos, Adakozó, Kiváló, Philhellén (a görögök barátja).[34]

Családja

IV. Phraatész feleségei közül ötnek a neve ismert: Olennieiré, Kleopatra, Baszeirta, Bisztheibanapsz és Musza. Gyermekei:

  • I. Vonónész, a király legidősebb fia, i. sz. 8-12 között pártus király, utána örmény uralkodó
  • Phraatész, i. sz. 35-ben trónkövetelő[35]
  • Szeraszpandész, Rómába küldték, ott is maradt haláláig[36]
  • Rhodaszpész, Rómába küldték, ott is maradt haláláig[36]
  • Karen, a Karen-ház (Irán hét nagy nemesi házának egyike) alapítója[37]
  • ismeretlen nevű lány, egy daha herceg felesége, II. Artabanosz király anyja[38]
  • V. Phraatész (Phraatakész), pártus király i. e. 2 és i. sz. 4 között.[39]

Jegyzetek

  1. ↑ Kia 2016, 160. o.
  2. ↑ Bivar 1983, p. 58; Brosius 2006, p. 96; Kennedy 1996, pp. 80–81;Strugnell 2006, pp. 239, 245–246
  3. ↑ 3,0 3,1 3,2 Bivar 1983, 58. o.
  4. ↑ Dąbrowa 2018, 80–81. o.
  5. ↑ Boyce & Grenet 1991, 313. o.
  6. ↑ Russell 1987, p. 125; Bivar 1983, p. 58
  7. ↑ 7,0 7,1 7,2 Cassius Dio, Book 49, 24.1.
  8. ↑ Plutarch, vol IX. 37.1.
  9. ↑ Russell 1987, 125. o.
  10. ↑ Bivar 1983, 58–59. o.
  11. ↑ Bivar 1983, pp. 60–63; Garthwaite 2005, p. 80; Curtis 2007, p. 13;Kennedy 1996, p. 81
  12. ↑ Bivar 1983, 66. o.
  13. ↑ Roller 2010, p. 99
  14. ↑ Burstein 2004, p. 31; Bivar 1983, pp. 64–65; Bivar 1983, pp. 64–65
  15. ↑ Bivar 1983, 64–65. o.
  16. ↑ Widengren 1986, 135–136. o.
  17. ↑ Roller 2010, pp. 138–151; Bringmann 2007, pp. 304–307
  18. ↑ Bivar 1983, pp. 65–66
  19. ↑ Garthwaite 2005, p. 80Strugnell 2006, pp. 251–252
  20. ↑ Bivar 1983, pp. 66–67
  21. ↑ Brosius 2006, pp. 96–97; 136–137; Bivar 1983, pp. 66–67; Curtis 2007, pp. 12–13
  22. ↑ Kia 2016, p. 198; Schippmann 1986, pp. 525–536
  23. ↑ Strugnell 2008, 283. o.
  24. ↑ Strugnell 2008, p. 283; Bigwood 2008, pp. 244–245
  25. ↑ Kia 2016, p. 198; Strugnell 2008, pp. 284–285; Dąbrowa 2012, p. 173; Schippmann 1986, pp. 525–536
  26. ↑ Bivar 1983, p. 67; Brosius 2006, pp. 96–99
  27. ↑ Kia 2016, p. 199; Richardson 2012, p. 161; Bivar 1983, p. 68
  28. ↑ Metcalf 2016, 284. o.
  29. ↑ 29,0 29,1 29,2 Rezakhani 2013, 771. o.
  30. ↑ 30,0 30,1 Curtis 2012, 71. o.
  31. ↑ Curtis 2016, 184. o.
  32. ↑ Curtis 2012, 76–77. o.
  33. ↑ Boyce 1984, 82. o.
  34. ↑ Bigwood 2004, 60. o.
  35. ↑ Dąbrowa 2017, 175–176. o.
  36. ↑ 36,0 36,1 Strugnell 2008, 284–285. o.
  37. ↑ Pourshariati 2017.
  38. ↑ Olbrycht 2014, 94–96. o.
  39. ↑ Kia 2016, p. 199; Dąbrowa 2012, p. 174

Irodalom

Further reading

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Phraates IV című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Előző uralkodó:
XV. Arsak 		Következő uralkodó:
V. Phraatész
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=IV._Phraatész_pártus_király&oldid=434529”