Inezia caudata
Inezia caudata | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Inezia caudata (Salvin, 1897) | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Inezia caudata témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Inezia caudata témájú kategóriát. |
Az Inezia caudata a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Osbert Salvin angol ornitológus írta le 1897-ben, a Capsiempis nembe Capsiempis caudata néven.[3]
Alfajai
- Inezia caudata caudata (Salvin, 1897)
- Inezia caudata intermedia Cory, 1913[2]
Előfordulása
Dél-Amerika északi részén, Brazília, Kolumbia, Francia Guyana, Guyana, Suriname és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők, mocsári erdők, mangroveerdők, síkvidéki esőerdők és nedves bokrosok. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 12 centiméter, testtömege 7-8 gramm.[5]
Életmódja
Hangyákkal és pókokkal táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
- ↑ 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. május 27.)