Iszkityim
| Iszkityim | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Irányítószám | 633200–633209 | ||
| Körzethívószám | 38343 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 56 509 fő (2025. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | omszki idő, krasznojarszki idő | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Iszkityim
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 54° 38′, k. h. 83° 18′54.633333°N 83.300000°EKoordináták: é. sz. 54° 38′, k. h. 83° 18′54.633333°N 83.300000°E | |||
| Iszkityim weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Iszkityim témájú médiaállományokat. | |||
.png)
Iszkityim (oroszul: Искитим) város Oroszország ázsiai részén, a Novoszibirszki területen, az Iszkityimi járás székhelye. Népessége: 60 078 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése
A Nyugat-szibériai-alföld délkeleti részén, a Novoszibirszki-víztározóba ömlő Bergy bal partján, a torkolat közelében helyezkedik el. Vasútállomás Novoszibirszktől 57 km-re délre, a Novoszibirszk–Barnaul vonalon. A város mellett vezet az R256-os főút (oroszul: 
).
Története
Az Iszkityim elnevezés a Tom folyó mentén élő őslakos népcsoport ашкитим nevéből származik. Kezdetben csupán a Novonyikolajevszk (ma: Novoszibirszk) és az Altaj között 1912–1916-ban épült vasútvonal egyik kis megállóhelyének neve volt. A környéken 1927-ben nagy mészkő- és agyagpala lelőhelyet tártak fel, ami meghatározta a település további történetét. 1929-ben elkezdődött (és 1935-ig tartott) a nagy cementmű építése (Чернореченский цементный завод) és az építők lakóhelyeinek (barakkjainak) létesítése. 1933-ban a közeli négy kis falu és az állomás környékének összevonásával létrejött Iszkityim település. Mivel a falvak némelyike már 1717 óta ismert volt, ezért hivatalosan ezt tekintik a mai város alapítási évének. Iszkityim a gyors növekedés következtében 1935-ben az azonos nevű járás székhelye lett, 1938-ban város címet kapott. Az erőltetett iparosítás éveiben a városban több iparág is meghonososdott, A 30-as évektől Nyugat-Szibériában is megjelentek a Gulag-táborok. Iszkityimben 1929 és 1955 között egy különösen szigorú büntetőtábor működött, foglyait elsősorban a kőbányában dolgoztatták, a fejtés kézi erővel történt. A világháború idején, 1941-ben az ipart mindenütt haditermelésre állították át. Az európai országrészből Iszkityimbe is több gyárat költöztettek, köztük Harkovból a kazán- és radiátorgyárat telepítették át. 1959–1963-ban felépült a cementmű második gyáregysége, 1958-tól azbesztcement termékek gyára is épült. A továbbiakban Iszkityim Nyugat-Szibéria legnagyobb építő- és építőanyagipari központjává vált. A városban két nagy hadiipari vállalat is létesült, ezeket általában csak számokkal jelölték: az 545. számú gépipari, mikroelektronikai gyár és valamivel később a 851. számú "műszálgyár", amely többek között robbanószert, illetve ahhoz szükséges berendezéseket gyártott.[3] A több ezer főt foglalkoztató hadiipari vállalatok jelentősen hozzájárultak az infrastruktúra kiépítéséhez, az egészségügyi és kulturális intézmények létesítéséhez. Az utóbbi vállalat dolgozói részére épült a város egyik nagy lakótelepe, a Juzsnij mikrorajon.[4]
21. század
A város legnagyobb vállalata továbbra is a cementmű. A privatizáció idején, 1994-ben az elsőként (1935-ben) üzembe helyezett gyáregység megszűnt; a második Iszkityimcement néven az ország egyik legnagyobb cementgyára maradt. 2013. januári adat szerint 2,1 millió tonna cementet gyártott.[5] Az egykori 851. számú "műszálgyár" (Novoszibirszkij zavod iszkussztvennovo volokna) – nevével ellentétben – továbbra is elsősorban fegyverek, hadifelszerelések, katonai és ipari célú (pl. geofizikai) detonátorok gyártására specializálódott.[6] Bár az utóbbi évtizedekben az ipari üzemek légszennyezése nagyon jelentősen csökkent, helyi környezetvédők szerint Iszkityim továbbra is a Novoszibirszki terület egyik leginkább szennyezett városa maradt.[7]
Jegyzetek
- ↑ 2025. április 2., Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, https://54.rosstat.gov.ru/storage/mediabank/%D0%A7%D0%B8%D1%81%D0%BB%D0%B5%D0%BD%D0%BD%D0%BE%D1%81%D1%82%D1%8C%20%D0%BD%D0%B0%D1%81%D0%B5%D0%BB%D0%B5%D0%BD%D0%B8%D1%8F%20%D0%BF%D0%BE%20%D0%B3%D0%BE%D1%80%D0%BE%D0%B4%D1%81%D0%BA%D0%B8%D0%BC%20%D0%B8%20%D0%BE%D0%BA%D1%80%D1%83%D0%B3%D0%B0%D0%BC,%20%D1%80%D0%B0%D0%B9%D0%BE%D0%BD%D0%B0%D0%BC%20%D0%9D%D0%BE%D0%B2%D0%BE%D1%81%D0%B8%D0%B1%D0%B8%D1%80%D1%81%D0%BA%D0%BE%D0%B9%20%D0%BE%D0%B1%D0%BB%D0%B0%D1%81%D1%82%D0%B8%20%D0%BD%D0%B0%201%20%D1%8F%D0%BD%D0%B2%D0%B0%D1%80%D1%8F%202025%20%D0%B3.%20%D0%B8%20%D0%B2%20%D1%81%D1%80%D0%B5%D0%B4%D0%BD%D0%B5%D0%BC%20%D0%B7%D0%B0%202024%20%D0%B3..docx, 2025. április 2.
- ↑ A 2010-es népszámlálás adatai. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
- ↑ [1] (Hozzáférés: 2018-06-22)
- ↑ [2] Archiválva 2018. július 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2018-06-22)
- ↑ Isztorija zavoda Archiválva 2018. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2018-06-22)
- ↑ A gyár honlapja (Hozzáférés: 2018-06-22)
- ↑ [3] (Tass.ru, 2018-02-15, hozzáférés: 2018-06-22)
Források
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
- szerk.: Je. M. Poszpelov: Geograficseszkije nazvanyija mira: Toponyimicseszkij szlovar (orosz nyelven) (2001)
- Iszkityim (Bibliotyeka szibirszkovo krajevegyenyija, hozzáférés: 2018-06-15)
- Isztorija razvityija promislennosztyi Archiválva 2018. július 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (A város hivatalos portálja, hozzáférés: 2018-06-19)
