Ivan Vazov

Ivan Vazov
Ivan Vazov
Született	Szopot
Elhunyt
Álneve	Пейчин Добринов Ц-в Д. Н-ров Боянец Белчин Н-чев
Állampolgársága	bolgár
Házastársa	Atina Bolyarska (1891–1921)
Élettársa	Evgenia Mars (1905–1921)
Szülei	Saba Vazova Mincho Vazov
Foglalkozása	költő regényíró író színműíró bíró fordító politikus prózaíró kritikus
Tisztsége	a bolgár nemzetgyűlés tagja a bolgár nemzetgyűlés tagja a bolgár nemzetgyűlés tagja Minister of Education and Science (1897. augusztus 26. – 1899. január 18.)
Kitüntetései	Cirill és Metód Érdemrend Szófia díszpolgára a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem díszdoktora
Sírhelye	Szent Szófia bazilika, Szófia
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Vazov témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Vazov szülőháza

Ivan Mincsov Vazov, cirill betűkkel: Иван Минчов Вазов (Szopot, 1850. július 9. – Szófia, 1921. szeptember 22.) bolgár költő, író.

Élete

Jómódú kereskedőcsalád fiaként született a török hódoltság ideje alatt. Könnyen tanult nyelveket, ezért édesapja úgy gondolta, hogy saját nyomdokába lépteti és fia lesz a kereskedőház vezetője. Ivan azonban a versírással akart foglalkozni. Megfordult Szentpétervárott, Németországban, Párizsban, Londonban. Hazatérte után tolmácsként dolgozott, később diplomata lett. Törökül, oroszul, németül, franciául és angolul jól beszélt. Külföldi útjai során a bolgár emigrációval is kapcsolatba került, harcra buzdító verseit gyakorta népdalok dallamára írta. Huszonhat éves volt, amikor Zászló és guzlica című első verseskötete külföldön megjelent. A felszabadulást váróknak lett a költője. 1878-ban Felszabadultunk címmel jelent meg újabb kötete. Több országban volt diplomata, majd bírósági elnök, de szerkesztett folyóiratokat is. A demokratikus Vazov szembe került Sztefan Sztambolovval, az új államfővel, aki ellenségének és felforgatónak tartotta őt. Ezért Vazov önkéntes száműzetés gyanánt Odesszába utazott, ahol orosz nyelvű cikkeket írt a helyi lapokba. Ekkor írta meg Iga alatt (más fordítás szerint Rabigában) címmel élete fő művét, a török uralom végéről szóló történelmi regényt. A könyv 1894-ben jelent meg Bulgáriában, hamarosan világsiker lett. Miután 1889-ben Sztambolov rendszere megbukott, Vazov is hazatért. Ötvenéves kora után már nem vállalt közhivatalt. 1920-ban ünnepelte 70. születésnapját, ami egyben nemzeti ünnep is volt. A cártól, a kormánytól és az országgyűléstől megkapta „a nép költője” címet. Egy évvel később hunyt el.

Magyarul

• Asszonyi szív; ford. Bilevicz Franciska; Bodnár István Könyvkiadó, Bp., 1943 (Szórakoztató regények)
• Visszajön?; ford. Bilevicz Vilma; Bodnár István Könyvkiadó, Bp., 1944 (Szórakoztató regények)
• Iga alatt; Szikra, Bp., 1950
• Rabigában. Regény; ford. Wessely László, bev. Ungvári Tamás; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 (A világirodalom klasszikusai)
• Ha sorsom úgy határoz. Válogatott versek; ford. Fodor András et al., vál. Ivan Nikolov; Európa, Bp., 1978
• És parazsából új tüzünk gyúl! Kisregények és elbeszélések; vál. Neli Hrisztova, ford. Csíkhelyi Lenke, Dudás Gyula, Szenczei László, utószó Ivan Nikolov; Európa, Bp., 1982
• Bujdosók. Kisregény; ford. Elena Batinkova, Kovács Gergely; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút, Bp., 2015 (Remekírók retró)

Források

• Hegedüs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok