Izsó Miklós (szobrász)
Izsó Miklós | |
![]() | |
Született | Az adatok szerializációja sikertelen Izsófalva |
Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | szobrász |
Iskolái | Bécsi Képzőművészeti Akadémia (1859–) |
Halál oka | gümőkór |
Sírhelye | Fiumei úti sírkert (34/1-3-10) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Izsó Miklós témájú médiaállományokat. | |
Izsó Miklós (Disznóshorvát, 1831. szeptember 9. – Budapest, 1875. május 29.)[2] szobrász, a 19. századi magyar nemzeti szobrászat egyik legnagyobb alakja.
Pályája
A sárospataki kollégiumban tanult 1840 és 1847 között. Az 1848–49-es szabadságharcban megsebesült. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült. 1851 és 1856 között Rimaszombatban élt, ahol kőfaragóként dolgozott, és közben Ferenczy István tanítványa volt. 1856-ban költözött Pestre, majd rá egy évre már Bécsben dolgozott Meixner, később Gasser szobrászok műtermében. 1859-től a Müncheni Képzőművészeti Akadémia növendéke volt. Ekkor kezdett hozzá – a magyar szobrászok közül elsőként – a népi figurák ábrázolásához. Első nagy sikerét a még Münchenben alkotott Búsuló juhász című szobrával aratta (máig is ez a legismertebb műve). A népéletet ábrázoló remek terrakotta-szobrok mellett számos híres kortársa mellszobrát is elkészítette. 1870 és 1872 között a Budai Főreáltanoda, 1871-től a Mintarajztanoda tanára volt. Köztéri szobrokkal is jelentkezett: ő alkotta az ismert debreceni Csokonai-szobrot. További köztéri műveit – elhatalmasodó tüdőbaja miatt – már nem tudta befejezni. A Magyar Nemzeti Galéria 71 szobrát őrzi.
Főbb művei
Izsó Miklós művei ![]() ![]() ![]() |
Mellszobrok
- Arany János
- Egressy Béni
- Megyeri Károly
- Fáy András
- Lisznyay D. Kálmán
- Mándi Márton István
- Almási Balogh Pál
- Ghiczy Károly
- Zrínyi Ilona (1870)
- II. Rákóczi Ferenc (1870)
Népies szobrok
- Furulyázó pásztor (más néven Puszták furulyása)
- Búsuló juhász (1862)
- Cigány Laokoon (1862)
- Felsőházi jelenet (1863)
- Részeg ember (1863)
- Arató nő (1863)
- Ételhordó parasztasszony (1863)
- Parasztlány (1864)
Köztéri szobrok


- Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1868–1871, az egyetlen, általa befejezett köztéri szobor)
- Petőfi Sándor (Budapest V. kerülete, Huszár Adolf fejezte be)
- Dugonics-emlékmű (Szeged, 1876, Huszár Adolf fejezte be)
Írása
- Izsó Miklós levelei (Válogatta, jegyzetelte és bevezette Soós Gyula, Bp., 1958)
Emlékezete
- Díszes, védett síremléket kapott a Kerepesi temetőben.
- 1899 óta az istvánmezei Izsó utca viseli a nevét Budapest XIV. kerületében.
- Szülőfaluját 1950-ben róla nevezték el.
- Az Izsó Miklós Képzőművészeti Kör 1958-ban alakult Kazincbarcikán.
Jegyzetek
- ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
- ↑ Budapest-Kálvin téri református egyházközség halotti anyakönyve 217/1875.
Források
További információk
- Elek Artúr: Izsó Miklós kiadatlan levelei (Nyugat, 1924. 3. szám)
- Izsó és a nemzeti romantika
- Szana Tamás: Izsó Miklós élete és munkái (MEK)
- Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831–1875 (MEK)
- Izsó Miklós szobrai – Köztérkép