James P. Johnson
| James P. Johnson | |
.jpg) | |
| William P. Gottlieb felvétele | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | James Price Johnson |
| Becenév | Jimmy Johnson |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Származás | afroamerikai |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen New York |
| Pályafutás | |
| Műfajok | dzsessz |
| Hangszer | zongora |
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Blue Note Records |
| IPI-névazonosító | 00015416708 |
| James P. Johnson weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz James P. Johnson témájú médiaállományokat. | |
James P. Johnson (New Brunswick, 1894. február 1. – New York, 1955. november 17.) amerikai dzsesszzongorista. James P. Johnson a stride piano[1] úttörője. A korai hangfelvételek egyik legjelentősebb zongoristája volt. Jelly Roll Mortonhoz hasonlóan az egyik kulcsfigurája a ragtimenak. Johnson nagy hatással volt Count Basie-re, Duke Ellingtonra, Art Tatumra és Fats Wallerre − aki a tanítványa volt. Olyan jelentős zongoristák közé tartozik, mint például Willie „The Lion” Smith, Fats Waller, Luckey Roberts, Mary Lou Williams.
Pályakép
James P. Johnson Brunswickban született. Eubie Blake tanítványa volt. Már nagyon korán fellépett klubokban, és gyorsan a harlemi éjszaka kedvelt figurájává vált, zongoristaként és zeneszerzőként egyaránt hírnevet szerzett. Piano Rolls felvételei is készültek. Felvételeit az 1920-as években kezdte több bluesénekes, például Bessie Smith és Ethel Waters is előadni. Az 1921-ben felvette a Carolina Shout című számát, ami hamarosan referenciadarab lett az akkori fiatal zongoristák számára. A dzsesszzongorázás úttörője volt (miképp Jelly Roll Morton is), meghatározó szerepet játszott a ragtime-tól a dzsessz felé mutató átmenetben. Technikája és találékonysága szülte a stride stílust, amely mély hatással volt a zongoristák egész generációjára, Fats Wallerre, Duke Ellingtonra és Thelonious Monkra is. 1923-ban komponálta a Charlestont, amely az 1920-as évek egyik legnépszerűbb dzsesszdarabja lett, a címéből származik a charleston elnevezése is. Más kompozíciói is a dzsessz-sztenderddé váltak: Carolina Shout (1918), Snowy Morning Blues (1927), Old Fashioned Love (1924), Porter's Love Song to a Chambermaid, If I Could Be With You (One Hour Tonight). James P. Johnson részt vett a híres From Spirituals to Swing koncerteken, amelyeket 1938-ban és 1939-ben John Hammond szervezett − Count Basie, Benny Goodman és Big Joe Turner mellett − a Carnegie Hallban.
Lemezválogatás
- Harlem Strut (1921)
- Keep Off the Grass/Carolina Shout (1921)
- Worried and Lonesome Blues (1923)
- Scouting Around (1923)
- Snowy Morning Blues (1927)
- You’ve Got to Be Modernistic (1930)
- Mule Walk (1939)
- Blueberry Rhyme (1939)
- Caprice Rag (1943)
- Liza (1945)
- Daintiness Rag/Ain’tcha Got Music (1947)
Zenekarral
- Chicago Blues/Mournful Tho’ts (1928)
- You Don’t Understand/You’ve Got to Be Modernistic (1929)
- Go Harlem/Just a Crazy Song (1931)
- Old Fashioned Love (1939)
- Harlem Woogie/After Tonight (1939)
- After You’ve Gone (1944)
Másokkal
- Lucy Long/I Ain’t Gonna Play No Second Fiddle (Perry Bradford, 1925)
- Preachin’ the Blues/Backwater Blues (Bessie Smith, 1927)
- ’Sippi/Thou Swell (Louisiana Sugar Babes, 1928)
- Guess Who’s in Town (Ethel Waters, 1928)
- Blue Spirit Blues (Bessie Smith, 1929)
- Coming On with the Come On (Mezz Mezzrow, 1938)
- Night Shift Blues/Royal Garden Blues (Edmond Hall, 1943)
- Ballin’ the Jack/Who’s Sorry Now (Sidney De Paris, 1944)
- September Song/Who? (Sidney Bechet, 1949)
Filmek
- James P. Johnson az IMDb-n
Jegyzetek
- ↑ A stride piano, (stride), dzsesszzongora stílus. A szó a ragtime zongoristától származik.