Jean-Pierre Kahane

Jean-Pierre Kahane
2006-ban
Született
Elhunyt
Állampolgársága	francia
Szülei	Ernest Kahane
Foglalkozása	matematikus
Tisztsége	elnök (1972–1973, Société Mathématique de France) elnök (1975–1978, Université Paris-Sud) egyetemi elnök (1975–1978, Université Paris-Sud) elnök (1983–1990, International Commission on Mathematical Instruction) elnök (2001–2004, Union rationaliste) elnök (2004–2007, Comité national français d'histoire et de philosophie des sciences)
Iskolái	Lycée Henri-IV (–1946) École normale supérieure (1946–1949) Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (1949–1954)
Kitüntetései	Lista Cours Peccot (1957) Maurice Audin Mathematic Prize (1960) Servant Prize (1972) Prix de l'Etat (1980) honorary doctorate at the Laval University (1992) Émile Picard Medal (1995) az American Mathematical Society tagja (2012. november 1., 2013) a francia Becsületrend főtisztje (2016. december 30.)
Sírhelye	Père-Lachaise temető
MTA
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Pierre Kahane témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Jean-Pierre Kahane (Párizs, 1926. december 11. – Párizs, 2017. június 21.) francia matematikus, a matematikai tudomány doktora, a Francia Természettudományi Akadémia rendes, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

Életútja

A párizsi École normale supérieure-ben szerzett matematikusi oklevelet 1949-ben. 1949-től 1954-ig a párizsi Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (Centre national de la recherche scientifique) gyakornoka, majd tudományos segédmunkatársa volt. 1954-ben megszerezte a tudományok doktora címet, ezt követően 1961-ig tanársegédi, illetve egyetemi tanári címmel a Montpellier-i Egyetemen tanított. 1961-ben az Dél-párizsi Egyetemen a matematika egyetemi tanárává nevezték ki. Itt tanított 1994-es nyugdíjazásáig. 1994-től az egyetem professor emeritusa volt. 1975-től 1978-ig az egyetem rektori feladatait is ellátta.

Munkássága

Fő kutatási területe a komplex függvényeket vizsgáló analitikus számelmélet. Behatóan foglalkozott kvázianalitikus és periodikus függvényekkel, trigonometrikus függvénysorokkal, valamint ezek approximációelméletével, azaz egyszerű függvényekkel való megközelítésük lehetőségeivel. Tanulmányozta a Dirichlet-sorok kiterjesztési lehetőségeit, a Fourier-transzformáció és az abszolút konvergens Fourier-sorok elméletét. Az 1980-as évektől foglalkozott a matematika tudománytörténetével is, mások mellett tanulmányokat írt a magyar Fejér Lipót és Pólya György matematikusi munkásságáról is.

Társasági tagságai és elismerései

1982-ben a Francia Természettudományi Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagja lett. 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. 1972–1973-ban a Francia Matematikai Társaság (Société mathématique de France), 1974–1978-ban a Francia Matematikusok Nemzeti Bizottsága (Comité national français de mathématiciens), 1982–1990-ben a Nemzetközi Matematikatanítási Bizottság (Commission internationale de l’enseignement mathématique) elnöki tisztét töltötte be. Tudományos eredményei elismeréseként 2002-ben a francia Becsületrend lovagja lett.

Főbb művei

• Sur quelques problèmes d'unicité et de prolongement relatifs aux fonctions approchables par des sommes d'exponentielles. 1954. (Doktori disszertáció)
• Ensembles parfaits et séries trigonométriques. Paris, 1963. (Raphaël Salemmel)
• Séries de Fourier aléatoires. Montréal, 1966.
• Some random series of functions. Lexington, 1968.
• Séries de Fourier absolument convergentes. Berlin–New York, 1970.

Források

• Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 412. o. ISBN 963-9257-02-8  
• Adatlapja a Francia Akadémia honlapján