Jimmy Speirs

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Jimmy Speirs
Speirs a Bradford City mezében 1911-ben
Speirs a Bradford City mezében 1911-ben
Személyes adatok
Teljes névJames Hamilton Speirs[1]
Születési dátum1886. március 22.
Születési helyGovan, Skócia
Halálozási dátum1917. augusztus 20. (31 évesen)[2]
Halálozási helyPasschendaele salient, Belgium
Állampolgárságbrit
Posztcsatár
Junior klubok
IdőszakKlub
1904–1905Skócia Annandale
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1905Skócia Maryhill
1905–1908Skócia Rangers53(24)
1908–1909Skócia Clyde14(7)
1909–1912Anglia Bradford City86(29)
1912–1915Anglia Leeds City73(32)
Válogatottság
1908Skócia Skócia1(0)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Jimmy Speirs témájú médiaállományokat.

James Hamilton Speirs (Govan, 1886. március 22. – Passchendaele salient, 1917. augusztus 20.) skót labdarúgócsatár. Az 1911-es FA-kupa döntőben a győztes gól az ő nevéhez fűződött, továbbá az első világháború során katonai kitüntetést kapott. Glasgowban született és hivatalnokként dolgozott, miközben az Annandale csapatában volt igazolt labdarúgó. Profi pályafutását a helyi ifjúsági csapatnál, a Maryhill FC-nél kezdte, ahol kevesebb mint egy szezont töltött, ezt követően a Rangershez szerződött. Három évet töltött ott, de mindössze a Glasgow Merchants' Charity Kupát nyerte meg, ezek után egy harmadik glasgowi klubhoz, a Clyde FC-hez igazolt, majd elhagyva Skóciát a Bradford Cityhez csatlakozott két évre, következő egyesülete pedig újabb két évig a Leeds City volt. Legnagyobb sikerét a Bradford Citynél érte el második idényében, amikor 1911-ben az FA-kupa döntőben ő volt a csapatkapitány és az egyetlen találat szerzője, így nyolc skót származású játékossal a gárda begyűjtötte a trófeát. Az első világháború kitörése után a szezon még egy évig folytatódott, ennek végeztével Speirs visszatért Glasgowba. Nősként és két kisgyermek édesapjaként felmentést kapott volna a sorkatonaság alól, de 1915-ben önként jelentkezett a Királynő Saját Cameron Felvidéki Seregébe, ahol őrvezetővé, tizedessé és őrmesterré léptették elő és a terepen tanúsított bátorságáért katonai kitüntetésben részesült, ám 1917 augusztusában, 31 évesen a harmadik ypres-i csata során életét vesztette.

Gyermekkora

1886. március 22-én született a skóciai Glasgow Govan kerületében James Hamilton Speirs és Janet Shields Speirs (született: McLean) hat gyermeke közül ötödikként. 1901-ben a család a közeli Govanhillbe költözött, ahol Jimmy hivatalnokként dolgozott. A labdarúgáshoz való affinitása is ott mutatkozott meg először, ekkor az ifjúsági körben játszott Glasgow fekete salakos pályáin az Annandale csapatában nyári tornákon.

Pályafutása

Skót csapatokban

1905-ben a középcsatárként játszó Speirs a Glasgow Junior League-ben szereplő Maryhillhez igazolt.[3] Maryhill központja, a Lochburn Park öt métföldre volt Speirs otthonától, az ifjúsági ligák legjobb csapatai közé tartozott és a 20. század fordulóján nyolc szezon alatt 13 trófeát gyűjtött be. Az 1904–1905-ös csapatban hat utánpótlás válogatott játékos szerepelt és a gárda három címet nyert abban az idényben. Speirs első gólja 1905. április 29-én volt esedékes, mely során a Maryhill két találatával 2–0-ra győzte le a Parkhead FC-t. A Glasgow Junior Cup döntőjében újra eredményes volt az Ashfield elleni 3–3-as döntetlen alkalmával, majd az újrajátszás során az egyetlen gól az ő nevéhez fűződött, mellyel a Maryhill megnyerte a kiírást. A Maryhill megnyerte a Glasgow Merchants Charity Cup nevű tornát is, bár nem tudni, hogy Speirs játszott-e a döntőben és hogy megnyerte-e a trófeát. A szezon végén Speirs és a szintén ifjúsági válogatott John McFie is a skót első osztályú Rangers csapatához szerződött, mely városi riválisa, a Celtic mögött a második helyen végzett, miután vereséget szenvedett tőlük a rájátszásban. Speirs 1905. szeptember 25-én mutatkozott be a klubban, amikor a Heart of Midlothiantól 5–0-ra kaptak ki az Ibrox Stadionban.[4] Első gólját két héttel később, a következő bajnokin szerezte a Port Glasgow vendégeként a 4–1-re megnyert mérkőzésen. A skót kupa első fordulójában mesterhármast ért el a 7–1-es győzelem során a másodosztályú Arthurlie ellen, majd megnyerte a Glasgow Merchants' Charity Cup-ot,[4] ahol az elődöntőben és a döntőben is kétszer talált a kapuba.[1] A Rangers azonban mindössze a negyedik helyen végzett a bajnokságban, míg a Celtic megvédte címét. A következő szezonban a harmadik helyen végeztek, Speirs 13 góljával közösen osztozott a gólkirályi címért, de a Celtic újra a bajnokság győztese lett.[1] A Celtic 3–0-ra győzte le a Rangerst 60 ezer szurkoló előtt a kupasorozatban. A Rangers egyetlen trófeája abban az idényben a Merchants' Charity Cup újabb megszerzése volt, de ott Speirs nem játszott.[3] 1907–1908-ban ismét a Celtic lett a bajnokság győztese, a Rangers pedig bronzérmes lett és riválisát kiejtette a kupasorozatból. A csapat a Glasgow kupa döntőjében is találkozott, a Celtic a második találkozót megnyerte. Speirs 13 találkozón lépett pályára, ezek egyikén sem a Rangers nem veszített mérkőzést, majd összesen 62 meccsen 29 gólt szerezve távozott a gárdától.[3] 1908. március 7-én az utolsó napjait töltve a klubnál debütált a skót válogatottban, ahol 2–1-es győzelmet arattak Wales felett.[5] 11 nappal később a városi kupában a Glasgow csapatában játszva a Sheffield ellen gólt jegyzett, a találkozó 2–2-es döntetlennel ért véget.[6] 1908 nyarán, három Rangersnél töltött évad után egy újabb glasgowi székhelyű klubhoz, a Clyde FC-hez szerződött, mely később az első osztályban szerepelt.[3] A Clyde Shawfield Park otthona három mérföldre volt Speirs otthonától Govanhillben, a város Rutherglen körzetében, ahol nagyszülei és az édesapja éltek. Az 1907–1908-as szezonban a Clyde a 17. helyen végzett, egy ponttal megelőzve a kieső Port Glasgowt. Speirs 14 bajnoki mérkőzést játszott, ezzel hozzásegítette őket addigi legjobb eredményükhöz, a harmadik helyhez, így a városi rivális Celtictől három ponttal maradtak le. A skót kupa elődöntőjében a Clyde az újrajátszást követően vereséget szenvedett a Celtictől. Ez volt Speirs egyetlen szezonja, mely során 20 összecsapáson 10 találatot szerzett.[3]

Bradford City

Speirs 1909 nyarán elhagyta szülőföldjét, Skóciát és az angol Bradford Cityhez igazolt, melyet honfitársa, Peter O’Rourke menedzselt. Ez volt a tréner második szezonja az első osztályban az 1907–1908-as feljutást követően,[7] fő célja volt megerősíteni csapatát, miután első idényében kis híján kerülték el a kiesést. Egy olyan gárdát állított össze, melyben több skót játékos is szerepelt, valamint az angol válogatott Dicky Bondot is leigazolta.[3] Speirs az 1909–1910-es évad első fordulójában debütált, ekkor csapata 1–0-s vereséget szenvedett a Manchester Unitedtől. Első gólját három hónappal később szerezte a Sunderland elleni 3–1-es győzelem során, egy 10 meccsen át tartó veretlenségi széria közepén. Az első idényében mind a 38 meccsen játszott és hatszor volt eredményes, a City pedig a hetedik helyen végzett.[3][8] Mindkét FA-kupa mérkőzésen szerepelt, az első fordulóban 4–2-re győztek a Notts County ellen.[8]

Az 1911-es FA-kupa győztes Bradford City. Speirs a középső sor közepén ül.

A következő idényben Speirs rekordot állított fel a bajnokságban. 25 bajnoki mérkőzésen hét gólt szerzett,[3] ezzel a gárdát az ötödik helyre segítette, melyen a klub azóta sem tudott javítani.[9] Ugyanebben a szezonban a klub bejutott az FA-kupa döntőbe, Speirs a kiírás minden meccsén pályára lépett, a második fordulóban góljának köszönhetően 2–1-es győzelmet arattak a Norwich City ellen.[10] Speirst, valamint Frank Thompsont és George Robinsont az Angol labdarúgó-szövetség elítélte, miután a Blackburn Rovers elleni elődöntőben a meccs labdájáért küzdöttek. Speirs csapatkapitányként várta a döntőt, az ellenfél csapatkapitányának, Colin Veitchnek pedig az előtte álló napokban levelet írt. Ennek tartalma nem ismert, de válaszul Veitch azt mondta, Speirs józan szavakkal fejezte ki a bajtársiasság valódi szellemét és a megfelelő érzelmeket, melyeket az ember a sportolóhoz és a sporthoz kapcsolódóan szeretne látni. 1911. április 22-én Speirs nyolc skót játékosból álló csapatot vezetett a pályára a Crystal Palace-ban a Newcastle United elleni döntőben.[3][11] A meccs 0–0-s döntetlennel végződött, melyet határozottan unalmas és eseménytelen találkozónak tituláltak.[12] A mérkőzést négy nappal később játszották újra a manchesteri Old Traffordon, a City részéről egyetlen változás történt a csapatban, a skót hátvéd, Willie Gildea helyett Bob Torrance kezdett.[10] 15 perc elteltével Speirs megszerezte az összecsapás egyetlen gólját, melynek köszönhetően megnyerték a trófeát. Robinson kaupralövését a szél elfújta, így Frank Thomson el tudta azt fejelni. Maga Speirs fejelte a kapuba a labdát, Jimmy Lawrence-et, az ellenfél kapusát pedig a csatár, Frank O’Rourke akadályozta abban, hogy hárítani tudjon, így a labda a kapuba gurult.[10] Speirs a magasba emelte az újonnan öntött trófeát, melyet a bradfordi ékszerészet, a Fattorinis készített,[10] majd a győzelmi parádén még aznap este bemutatta Bradfordban. Másnap a serleggel együtt a Daily Mirror újság címlapján szerepelt. A címvédés hat gólt nem kapó találkozó után ért véget, miután a Barnsley ellen 3–2-re veszítettek, Speirs a találkozón eredményes volt. A szezonban mindössze 10 meccsen lépett pályára, szeptembetől márciusig nem játszott és hét góllal zárta a szezont. 1912. március 30-án a Sheffield Wednesday elleni 5–1-es győzelem során jegyezte második mesterhármasát.[13] A következő idény során az első 15 meccsből 13-szor pályára lépett, majd távozott.[14] Összesen 96 találkozót játszott és 33 gólt szerzett.[3]

Leeds City

1912 decemberében 1200 font fejében (mely mindkét gárda részéről klubrekordnak számított) csatlakozott a szomszédos Leeds Cityhez, mely a másodosztály tagja volt,[15] így Herbert Chapman egyik első igazolása lett. December 28-án debütált a Fulham elleni 3–2-es vereség során és bár első gólja az ötödik meccsén, a Bradford Park Avenue ellen született, 10 találatával a góllövőlista második helyén végzett Billy McLeod mögött. Góljainak köszönhetően a Leeds a hatodik helyen végzett, 10 ponttal lemaradva a feljutást érő helytől. A következő szezonban közelebb kerültek a feljutáshoz, annak ellenére, hogy Speirs csapatkapitányként 12 gólt jegyzett, McLeod pedig 27-szer volt eredményes, mely által negyedikek lettek, kettő ponttal lemaradva a második feljutást érő helyezéstől a Bradford Park Avenue mögött. 1914 júniusában kitört az első világháború, ám az English Football League küzdelmei folytatódtak. A Leeds elveszítette az első négy meccsét, teljesítményén pedig nem tudott javítani és mindössze a 15. helyen végzett. Speirs 1914. november 11-én szerezte a West Riding Cup döntőjének egyetlen gólját a Hull City ellen, ezzel begyűjtve a csapat egyetlen trófeáját, mielőtt 1919-ben kizárták őket a bajnokságból, majd feloszlatták. Az összes bajnokságot felfüggesztették a szezon végén, 1915. április 24-én Speirs utolsó meccsét játszotta a Barnsley ellen, ahol 2–0-s vereséget szenvedtek. A Leeds Cityben 73 mérkőzésen 32-szer volt eredményes. Speirs összesen 226 bajnoki mérkőzést, 30 skót és FA-kupa meccset és számos más kupatalálkozót játszott. Pályafutása során 92 bajnoki találatot és 12 gólt szerzett a kupában.[16]

Az első világháborúban

Sírköve a Doch Farm Új Brit Temetőben

Az 1914–1915-ös szezon végén visszatért szülővárosába, Glasgowba és 1915. május 17-én beállt a Királynő Saját Cameron Felvidéki Seregébe.[3] Egy éve volt hátra a hadkötelezettségig, mely alól mentesült volna, mivel házas volt és két gyermek édesapja is. Közlegényként az ezred invernessi főhadiszállására helyezték ki, ahol a harmadik, tartalékos zászlóaljhoz csatlakozott kiképzés céljából. Miközben kiképzésen volt, őrvezetőnek nevezték ki, miután a brit csapatok súlyos vereséget szenvedtek.[1] 1916. május 29-én küldték ki a tengerentúlra. A következő hónapban tizedessé léptették elő. Még ugyanabban az évben megsebesült a könyöke egy lövés és egy repeszreszelék következtében.[17] 1917 áprilisában részt vett a második arrasi csatában, melyért 1917 májusában kitüntetést kapott bátorságáért, mielőtt júniusban őrmesterré léptették elő.[17] A következő hónapban hazatért Skóciába szabadságra, de hamarosan visszatért Franciaországba és 1917. augusztus 20-án a harmadik ypres-i csata során, 31 évesen életét vesztette. Előretörés közben combon lőtték és egy gránáttölcsérbe csúszott. Ellátták, de ezrede elhagyta és többé nem látták.[3][17] A Doch Farm új brit Temetőben temették el Belgiumban, Ypres közelében.[2]

Magánélete és emlékezete

1906. október 14-én Glasgowban feleségül vette Elizabeth Lennox Mabent. 1907. december 11-én született első gyermekük, James Hamilton Speirs. Speirs, aki az esküvő idején hivatalnokként dolgozott, foglalkozásaként a szertartás során szeszesital kereskedő volt feltüntetve. 1912. augusztus 6-án született második gyerekük, Elizabeth Maben Speirs, akit Bettyként ismertek. Speirs szabadkőműves volt. 1908. március 11-én avatták fel a glasgowi székhelyű 553-as számú Szent Vince Sandyford páholyban, mindössze négy nappal azután, hogy bemutatkozott a skót válogatottban. Miután távozott Glasgowból, tartotta a kapcsolatot a szálláshellyel. 1913. február 12-én kőműves mester, majd örökös tag lett. Az 1920-as években halála után Bessie újraházasodott, majd Dél-Angliába költözött Bettyvel és új férjével. Fia Skóciában maradt, de később Kanadába emigrált. 2003-ban családja elárverezte az 1911-es FA-kupa aranyérmét a katonai és szolgálati medáljával. Az FA-kupa érmét 26 210 fontért adták el, mely a kupaérmek rekordjának számít.[18] A Bradford City szurkolója, Mark Lawn vásárolta meg az aranyérmet. Lawn később klubelnök lett és lehetővé tette Frank Thomson mellett, hogy az érmet kiállítsák a klub múzeumában. 2003-ban Speirs érmei a Bradford City századik évfordulójára rendezett kiállítás részét képezték a Bradfordi Ipari Múzeumban, valamint a Greater Manchesterben található Északi Birodalmi Háborús Múzeumban is bemutatásra kerültek a sportot és a háborút összekapcsoló kiállítás részeként.[19][20]

Sikerei, díjai

Annandale

  • Glasgow Junior Cup: 1904–1905

Rangers

  • Glasgow Merchants Charity Cup: 1905–1906[3]

Bradford City

Leeds City

  • West Riding Cup: 1913–1914

Pályafutása statisztikái

Klub Szezon Liga Nemzeti kupa Összesen
Bajnokság Mérk. Gól Mérk. Gól Mérk. Gól
Rangers 1905–1906[4] Scottish First Division 18 6 3 3 21 9
1906–1907[4] 22 13 3 1 25 14
1907–1908[4] 13 5 3 1 16 6
Összesen 53 24 9 5 62 29
Clyde 1908–1909[1] Scottish League First Division 14 7 6 3 20 10
Bradford City 1909–1910[1] First Division 38 6 2 1 40 7
1910–1911[1] 25 7 6 2 31 9
1911–1912[1] 10 7 2 1 12 8
1912–1913[1] 13 9 0 0 13 9
Összesen 86 29 10 4 96 33
Leeds City 1912–1913[21] Second Division 19 10 1 0 20 10
1913–1914[21] 29 12 2 0 31 12
1914–1915[21] 25 10 2 0 27 10
Összesen 73 32 5 0 78 32
Pályafutás összesen 226 92 30 12 256 104

Jegyzetek

  1. ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 1,4 1,5 1,6 1,7 1,8 „Jimmy Speirs – Bradford City, Leeds and the First World War”, Football and the First World War (Hozzáférés: 2018. június 10.) (en-US nyelvű) 
  2. ↑ 2,0 2,1 Casualty details—Speirs, James H.. Commonwealth War Graves Commission. (Hozzáférés: 2016. október 3.)
  3. ↑ 3,00 3,01 3,02 3,03 3,04 3,05 3,06 3,07 3,08 3,09 3,10 3,11 3,12 3,13 Markham, David. The legends of Bradford City. Breedon Books Sport, 176–77. o. (2007). ISBN 978-1-85983-572-2 
  4. ↑ 4,0 4,1 4,2 4,3 4,4 Rangers Player Jimmy Spiers Details. www.fitbastats.com . (Hozzáférés: 2018. június 10.)
  5. ↑ James Speirs. Scottish Football Association. (Hozzáférés: 2008. június 30.)
  6. ↑ „The Inter-City fixture”, Glasgow Evening Times, 1908. március 19. 
  7. ↑ Frost 1988, 32–33. o.
  8. ↑ 8,0 8,1 Frost 1988, 182–183. o.
  9. ↑ Bradford City. Football Club History Database. (Hozzáférés: 2008. június 29.)
  10. ↑ 10,0 10,1 10,2 10,3 Frost 1988, 184–185. o.
  11. ↑ Frost 1988, 46–49. o.
  12. ↑ „A drawn game”, The Times, 1911. április 24., 15. oldal (Hozzáférés: 2008. június 29.) 
  13. ↑ Frost 1988, 186–187. o.
  14. ↑ Frost 1988, 188–189. o.
  15. ↑ CITY TEAM-MATES: The 1911 FA Cup winners. Bradford Telegraph and Argus
  16. ↑ Football Summary. jimmyspeirs.co.uk. [2013. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 2.)
  17. ↑ 17,0 17,1 17,2 Neale, Mark. „Leader on the pitch and the battlefield”, Telegraph & Argus (Hozzáférés: 2016. október 3.) 
  18. ↑ „£26,210 paid for cup medal”, Telegraph & Argus, 2003. november 17. (Hozzáférés: 2017. december 22.) 
  19. ↑ „100 years to celebrate”, Telegraph & Argus, 2003. szeptember 17. (Hozzáférés: 2017. december 22.) 
  20. ↑ „Soccer heroes' bravery on show”, Telegraph & Argus, 2004. július 3. (Hozzáférés: 2017. december 22.) 
  21. ↑ 21,0 21,1 21,2 Leeds United F.C. History. www.ozwhitelufc.net.au . (Hozzáférés: 2018. június 10.)

Forrás

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jimmy Speirs című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Jimmy_Speirs&oldid=650300”