Jobst német király
| Jobst | |
| Luxemburgi Jobst Jodok Józsa | |
 | |
| Morva Jobst | |
| Német király | |
| Uralkodási ideje | |
| 1410. október 1.[1] – 1411. január 18. | |
| Elődje | Rupert |
| Utódja | Zsigmond |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Luxemburg-ház |
| Született | 1351. január 29. Brno[2] |
| Elhunyt | 1411. január 18. (59 évesen) Az adatok szerializációja sikertelen |
| Nyughelye | Church of St. Thomas |
| Édesapja | János Henrik morva őrgróf |
| Édesanyja | Troppaui Margit |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jobst témájú médiaállományokat. | |
Morva Jobst, más néven Jodok, magyarosan Józsa (németül: Jobst von Mähren) (1351. január 29. – Brünn, 1411. január 18.[1]) 1375-től morva őrgróf, 1410-től német király a Luxemburg-házból. Tehetséges uralkodóként tartják számon, azonban politikai nézeteit és pártállását a pillanatnyi érdekeinek megfelelően változtatgatta. Családjának sikereit ügyesen fordította a maga javára. 1399-től 1402-ig Zsigmond magyarországi trónjának az örököse.
Élete
A korona várományosaként
János Henrik morva őrgróf és Opavai Margit fiaként, IV. Károly unokaöccseként született. 1387-ben jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy unokafivére, Zsigmond kerüljön a magyar trónra. Jobst a IV. Vencel ellen felkelő cseh nemesek élére állt, ám 1394-ben fogságba vetették, és csak a német fejedelmek nyomásának köszönhetően szabadult. 1397-ben megszerezte Lausitzot. Mária királynő és megszületett, de pár óráig élt fia halála (1395), valamint IV. Vencel cseh király rövid magyar trónörökösi időszaka után 1399-ben lett Zsigmond magyar király új trónörököse Magyarországon. A Zsigmond király elleni összeesküvés és a király siklósi fogsága idején 1401-ben betört Magyarországra unokatestvére esetleges trónfosztására számítva mint Zsigmond kijelölt örököse, de nem járt sikerrel. A következő évben, 1402-ben Zsigmond ezért megváltoztatta a magyar trónöröklési elképzeléseit és érvénytelenítette a megállapodást Jobsttal, aki helyett IV. Albert osztrák herceget tette meg a Magyar királyság trónörökösének, amely terv ellen viszont 1403-ban országos felkelés bontakozott ki Magyarországon.
Német királlyá választása
Rupert német király halálakor 3 párt alakult ki, amelyek egy dologban egyetértettek: mindnyájan újra egy Luxemburg-házit akartak a trónra emelni.[1] Zsigmond oldalán állt a pfalzi és a trieri választófejedelem, valamint saját maga mint a brandenburgi őrgrófi cím tulajdonosa.[1] Az 1400-ban német királyként trónfosztott Vencelre szavazott a szász választó, valamint ő maga mint cseh király.[1] A harmadik pártot a mainzi és a kölni érsek alkotta, akik a morva őrgrófot akarták királynak.[1] Miután Jobst megegyezett Vencellel, a többség meg is választotta 1410. október elsején.[1] Mielőtt azonban megkoronázhatták volna, és még mielőtt kitörhetett volna a harc vetélytársával, Brünnben váratlanul utolérte a halál.[1] Jobst udvara a korai humanizmus egyik fontos színtere volt.
Házassága
Jobst 1372-ben[3] házasodott össze, először Oppelni Erzsébettel[3] (1360 – 1374), gyermekük nem született. Első felesége halála után Oppelni Ágnest (1348 után – 1413. április 1.) vette el (akinek első felesége unokahúga volt). Ez a házasság is gyermektelen maradt.
Források
- Európa uralkodói, Maecenas kiadó, Fábián Teréz szerk., 1999, ISBN 963-645-053-6, 122. old.
- Foundation for Medieval Genealogy/Moravia/Luxembourg
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 1,4 1,5 1,6 1,7 Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6 124. oldal
- ↑ Encyklopedie dějin města Brna (čeština nyelven). Encyclopedia of Brno History . (Hozzáférés: 2022. június 22.)
- ↑ 3,0 3,1 Luxemburg 9 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
