Jodi Dean
| Jodi Dean | |
.jpg) | |
| Született | 1962. április 9. (63 éves) |
| Állampolgársága | Az adatok szerializációja sikertelen |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | |
| Filozófusi pályafutása | |
 Amerikai Egyesült Államok20–21. század | |
| Érdeklődés | politikafilozófia · marxizmus · pszichoanalízis |
| Fontosabb nézetei | kommunikatív kapitalizmus |
| Fontosabb művei | The Communist Horizon (2012) Crowds and Party (2016) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jodi Dean témájú médiaállományokat. | |
Jodi Dean (1962. április 9.–) amerikai politikafilozófus és a politikatudomány professzora a New York állambeli Hobart and William Smith Colleges-ben,[1] és a társadalomtudományok Erasmus professzora a rotterdami Erasmus Egyetem Filozófiai Karán.[2]
Életrajz
Munkássága
A marxizmusból, pszichoanalízisből, a posztstrukturalizmusból és posztmodernizmusból merítve járult hozzá a kortárs politika-, média- illetve feminista elmélethez, ezek közül is kiemelkedik a „kommunikatív kapitalizmus” elmélete: a demokrácia és a kapitalizmus online összeolvadása egyetlen neoliberális képződménybe, mely aláássa a tömegek demokratikus impulzusait azáltal, hogy az érzelmek kifejezését többre értékeli a logikus diskurzusnál.[3] Előadásokat tart az Egyesült Államokban, Kanadában, Ecuadorban, Peruban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Belgiumban, Németországban, Ausztriában, Norvégiában, Dániában, Horvátországban, Magyarországon, Csehországban és Törökországban, emellett a Theory & Event folyóirat társszerkesztője.[4]
The Communist Horizon
A The Communist Horizon első két fejezetében Dean fölméri a kortárs politikai helyzetet és leírja, hogy több mint negyedszázaddal a berlini fal leomlása után is élénken él az antikommunista retorika.[5] Mint mondja, a kapitalisták, konzervatívok, liberálisok, demokraták, szociáldemokraták és radikális demokraták egyaránt magukénak vallják azt a gondolatot, mely szerint a 20. századi kommunista kísérletek egytől egyig kudarcnak bizonyultak, és ezzel korlátozzák a lehetőségét a liberális demokráciával valamint a szabadpiaci kapitalizmussal (a demokrácia és a kapitalizmus fúzióját Dean „neoliberalizmusnak” nevezi) szembeni alternatívák megvitatásának.[6] Állítása szerint amikor az emberek a kapitalizmusra gondolnak, legkirívóbb szélsőségeit nem veszik figyelembe (háború, imperializmus, rabszolgaság, nagy gazdasági világválság, 2008-as gazdasági válság). A kapitalizmus története lehet dinamikus és árnyalt, ellenben – írja Dean – ha valaki kiejti a „kommunizmus” szót, nincs helye dinamizmusnak és árnyaltságnak. Egyetlen elbeszélés diadalmaskodik, mely a szót egy változhatatlan és leegyszerűsített történelmi narratívához kapcsolja.[7] A könyvben úgy érvel, hogy egyrészt a „kommunizmus” a legtöbbek számára egyet jelent a Szovjetunióval, a kelet-európai, ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai kísérletekről szó sem esik; másrészt a Szovjetunió hetvenegynéhány éves történelme mintha Sztálin harmincegy éves uralmába „csuklana össze”. Harmadszor, egyedül a sztálini kegyetlenkedések – a nagy tisztogatás, éhínségek és a Gulag – jelenhetnek meg a kommunizmus megtestesüléseként, a gazdaság modernizációja, a szovjet tudomány sikerei (például a szovjet űrprogram) vagy a valaha döntően paraszti társadalomban bekövetkezett általános életszínvonal-emelkedés nem. Negyedszer, a Szovjetunió összeomlása, a liberális demokrácia, a szabadpiac térnyerése a sztálinizmus totalitárius természetéből és gazdasági merevségéből következik. A sztálinizmus szovjetunióbeli tapasztalatai adják az alapot a neoliberalizmus alternatíváiról szóló viták elhallgattatásához: „bizonyítékul” szolgálnak arra nézvést, hogy a kommunizmus a gyakorlatban soha nem működik, a status quo megváltoztatása pedig egyenes út a tisztogatásokhoz és a Gulaghoz.[8]
Kritikák vele szemben
Az amerikai Dissent magazinban (mely magát a „demokratikus baloldal” képviselőjének tartja és szorosan kötődik Michael Walzer filozófushoz), Jeffrey C. Isaac Dean könyvét a „kommunizmus újjáélesztéséért” vívott „tollharcnak” tekinti.[9] Isaac felrója, hogy a könyvből hiányzik olyan jelenkori események, mint az Occupy Wall Street világos politikai elemzése és úgy véli, „Dean kommunizmusa fundamentalista. Értelmiségiek kicsi és elszánt csapata mellett kötelezi el magát, akik a hamisítatlan leninizmusban találnak vigaszt és javarészt elsiklanak a huszadik századi marxizmus legjobb hagyományai fölött – melyek elismerik a társadalmi képződmények és politikai identitások pluralisztikus vonásait, az állam összetettségét, és a demokrácia etikai, politikai fontosságát.”[10]
Könyvei
- Solidarity of Strangers: Feminism after Identity Politics (University of California Press 1996)[11]
- Feminism and the New Democracy: Resisting the Political (szerkesztő, Sage, 1997)[12]
- Aliens in America: Conspiracy Cultures from Outerspace to Cyberspace (Cornell University Press, 1998)[13]
- Political Theory and Cultural Studies (szerkesztő, Cornell University Press, 2000)
- Publicity's Secret: How Technoculture Capitalizes on Democracy (Cornell University Press, 2002)[14]
- Empire's New Clothes: Reading Hardt and Negri (társszerkesztő Paul A. Passavant mellett, Routledge, 2004)
- Žižek's Politics (Routledge 2006)[15]
- Reformatting Politics: Information Technology and Global Civil Society (társszerkesztő Geert Lovink és Jon Anderson mellett, Routledge, 2006)
- Democracy and Other Neoliberal Fantasies (Duke University Press, 2009)[16]
- Blog Theory (Polity, 2010)[17]
- The Communist Horizon (Verso, 2012)[18]
- Crowds and Party (Verso, 2016)[19]
Jegyzetek
- ↑ Academics. hws.edu. (Hozzáférés: 2015. október 26.)
- ↑ Archivált másolat. [2020. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 9.)
- ↑ AEJMC. AEJMC. (Hozzáférés: 2015. október 26.)
- ↑ The Johns Hopkins University Press - Theory & Event. jhu.edu. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 26.)
- ↑ Jodi Dean, The Communist Horizon, New York: Verso, 2012
- ↑ Admitting the communist desire: http://www.counterpunch.org/2013/07/11/admitting-the-communist-desire/
- ↑ Jule Ehms, "The Communist Horizon," Marx & Philosophy, 2014
- ↑ Ehms, "The Communist Horizon"
- ↑ Jeffery Isaac, "The Mirage of Neo-Communism," Dissent July 2013,
- ↑ Isaac, "The Mirage of Neo-Communism"
- ↑ Solidarity of Strangers. cdlib.org. (Hozzáférés: 2015. október 26.)
- ↑ Archivált másolat. [2015. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 13.)
- ↑ Aliens in America. cornell.edu. (Hozzáférés: 2015. október 26.)
- ↑ Publicity's Secret. cornell.edu. (Hozzáférés: 2015. október 26.)
- ↑ Zizek's Politics. routledge.com, 2006. augusztus 14. (Hozzáférés: 2015. október 26.)
- ↑ Duke University Press. dukeupress.edu. [2012. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 26.)
- ↑ Blog Theory: Feedback and Capture in the Circuits of Drive: Jodi Dean: 9780745649702: Amazon.com: Books. amazon.com. (Hozzáférés: 2015. október 26.)
- ↑ VersoBooks.com. versobooks.com. (Hozzáférés: 2015. október 26.)
- ↑ VersoBooks.com. versobooks.com. [2017. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 18.)
További információk
- Faculty page Archiválva 2017. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Hobart and William Smith Colleges
Előadásai
- Jodi Dean – The Communist Horizon. Nyilvános előadás Belgrádban, 2015 júniusában, a Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet, valamint a Szerbiai Francia Intézet együttműködésében, az Etikai, Jogi és Alkalmazott Filozófiai Központ, a Délkelet-európai Fejlett Tudományok Központja és a belgrádi Média és Kommunikációs Kar segédletével szervezve.
- Jodi Dean – The Limits of the Web in an Age of Communicative Capitalism, Nyilvános előadás Dublinban, 2013
- Jodi Dean: Communicative capitalism and the challenge for the left, Rosa Luxemburg Alapítvány, 2015 januárja
- Jodi Dean – 'Complexity as Capture: Neoliberalism and Communicative Capitalism' Nyilvános előadás, 2013