Johan de Witt
Johan de Witt | |
![]() | |
Egyesült Tartományok Raadspensionaris-e | |
Hivatali idő 1653 – 1672 | |
Előd | Adriaan Pauw |
Utód | Gaspar Fagel |
Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
Szülei | Jacob de Witt |
Házastársa | Wendela Bicker (1655. január 30. – , Amszterdam) |
Gyermekei | Ifj. Johan de Witt |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Az adatok szerializációja sikertelen |
Halál oka | lincselés |
Vallás | holland református egyház |
A Wikimédia Commons tartalmaz Johan de Witt témájú médiaállományokat. |
Johan de Witt (Dordrecht, 1625. szeptember 24. – Hága, 1672. augusztus 20.) holland államférfi, aki 1653 és 1672 között a Holland Egyesült Tartományok főminisztere volt. Michiel de Ruyter tengernaggyal a holland flotta újjászervezőjeként, a holland történelem egyik legnagyobb államférfiaként tartják számon.[5]
Élete
Édesapja Dordrecht polgármestere volt, majd miután az egyetemen matematikai tanulmányokat folytatott, ő is inkább politikai pályára lépett. Huszonnyolc évesen egészen a „raadpensionaris” pozícióig vitte az államigazgatásban, vagyis lényegében miniszterelnök lett. Háromszor is újraválasztották, 1658-ban, 1663-ban és utoljára 1668-ban. A gond akkor keletkezett, amikor az ekkor kereskedelemben jól prosperáló Holland Egyesült Tartományok hadikiadásait de Witt lecsökkentette, hogy inkább a kereskedelmi hajóflottát finanszírozza. 1672-ben, a francia–holland háború kitörésekor ebből súlyos problémák származtak, az országot súlyos katonai vereségek érték, területének jelentős része francia megszállás alá került. A monarchiapártiak Orániai Vilmos kormányzó utasítására Johan de Wittet a fivérével, Cornelisszel együtt meggyilkolták, így Vilmos szerezte meg a korlátlan főhatalmat az Egyesült Tartományokban. Cornelist hazaárulás vádjával börtönözték be, itt látogatta meg bátyja, Johan 1672. augusztus 20-án, hogy elbúcsúzzon száműzetésre ítélt öccsétől, de ekkor egy királypárti milícia betört a börtönbe, és ott helyben meglincselték a de Witt fivéreket. A legenda szerint a testvérek agyonlőtt és összekaszabolt holttesteit ezután egy rögtönzött bitófán kibelezték és állítólag fogyasztottak is belőlük, mások szerint viszont nem történt kannibalizmus, a felkoncolt holttestekből csupán „szuvenírként” vettek magukhoz darabokat egyesek. A bizarr esetet Alexandre Dumas is megírta A fekete tulipán című 1851-es regényében.[6]
-
Jan de Baen: A de Witt fivérek meglincselése című festménye (Rijksmuseum, Amszterdam) -
Pieter Fris: A De Witt fivérek meggyilkolása című festménye a főbb eseményekkel, hágai Történeti Múzeum
Jegyzetek
- ↑ Johan de Witt. Holland Életrajzi Portál
- ↑ Encyclopædia Britannica (English nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ GND ID. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ 4,0 4,1 MacTutor History of Mathematics archive
- ↑ Johan De Witt Dutch statesman. britannica.com. (Hozzáférés: 2021. március 25.)
- ↑ Klág Dávid: Meglincselték és megehették a miniszterelnöküket történelmük legrosszabb évében a hollandok. Telex.hu, 2021. január 20.
Források
- Eugene Byrne: Ettek a meglincselt miniszterelnökből?. BBC History Magazin / Index.hu, 2013. november 23.