Johann Lukas Schönlein
| Johann Lukas Schönlein | |
 | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | Bajor Királyság |
| Házastársa | Therese Schönlein |
| Gyermekei | Philipp Schönlein |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | A művészetek és a tudományok érdemrendje |
| Sírhelye | Hauptfriedhof Bamberg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Lukas Schönlein témájú médiaállományokat. | |
Johann Lukas Schönlein (Bamberg, 1793. november 30. – Bamberg, 1864. január 23.) német orvos, patológus, orvostörténész és paleobotanikus. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „ Schönl”.
Élete
1817-ben a Würzburgi Egyetemen habilitált és egyetemi magántanár lett, 1820-ban ugyanott tanár, majd 1824-ben az ottani Julius-kórház vezető orvosa lett. 1833-ban politikai okoknál fogva Svájcba menekült és tanár, majd igazgató lett a zürichi orvosi klinikán. 1839-ben tanár és igazgató volt a berlini Charité orvosi klinikáján; 1841-ben királyi udvari orvos, titkos főorvostanácsos és előadó tanácsos a minisztériumban. 1844-ben a Leopoldina tagjává választották.[1] 1858-ban Bambergbe nyugalomba vonult. Ő az orvostan természettudományi irányának egyik alapítója. Előadásainak kiadása: Klinische Vorträge im Charitékrankenhause zu Berlin, szerkeszti és kiadja de Güterbock (Berlin, 1842, 3. kiad. 1843-44.). Bambergben 1874. november 30-án leplezték le szobrát.[2]
Jegyzetek
- ↑ A Leopoldina tagkönyvtára
- ↑ V. ö. Virchow, Gedächtnissrede auf Schönlein (Berlin, 1865); Rothlauf, Johann Lukas Schönlein in seinem Leben und Wirken geschildert (Bamberg, 1874).
Források
- Schönlein. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
