Johann Walter-Kurau

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Johann Walter-Kurau
1900-ban
1900-ban
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ÁllampolgárságaAz adatok szerializációja sikertelen
Foglalkozásafestőművész
IskoláiCári Művészeti Akadémia Felsőfokú Művészeti Iskolája (–1897)
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Walter-Kurau témájú médiaállományokat.

Johann Walter-Kurau (Jānis Valters vagy Johann Walter; Jelgava, 1869. február 3.Berlin, 1932. december 19.) lett festő. A modern lett festészet egyik megalapítójaként tájképeket, portrékat és zsánerjeleneteket festett.

Élete

Jelgavában született, 45 km-re délre Rigától, és balti német anyja révén német állampolgárságot szerzett. Theodor Walter kereskedő és városi tanácsos fiaként, egyike volt az öt gyermeknek. 1880 és 1888 között Walter a jelgavai középiskolában tanult, ahol Kurt Wiessner volt az egyik művésztanára. Magánórákat is vett Julius Döring művész műtermében[1] és hegedűleckéket is kapott. A szentpétervári Orosz Művészeti Akadémián tanult művészetet Janis Rozentālsnál és Vilhelms Purvītisnél, és olyan stílust alakított ki, amely az 1890-es évek realizmusától az impresszionizmus és expresszionizmus ihlette stíluson át az absztrakció határáig terjedt. A 20. század fordulóján Lettország egyik legfontosabb művészeként tartották számon. Szülei halála és az 1905-ös orosz forradalom okozta felfordulás után 1906-ban Németországba, Drezdába ment, ahol vezetéknevét Walter-Kurau-ra változtatta. 10 évig élt Drezdában, mielőtt 1917 körül Berlinbe költözött. Több mint 120 munkája a rigai Lett Nemzeti Művészeti Múzeum gyűjteményében található, köztük a Németország előtti kor leghíresebb alkotása, a Fürdő fiúk (1900). 1932-ben Berlinben halt meg.

Képgaléria

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Walter-Kurau című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk