John Part (Toronto, 1966. június 29. –) háromszoros világbajnok kanadai dartsjátékos, szakkommentátor. 1993-tól 1997-ig a British Darts Organisation, majd 1997-től 2020-ig a Professional Darts Corporation tagja. Ő volt az első nem európai játékos, aki világbajnokságot tudott nyerni, egyben azon kevés játékosok egyike, akik mind a két szervezetnél világbajnoki címet tudtak szerezni; 1994-ben a BDO-nál, 2003-ban és 2008-ban a PDC-nél lett világbajnok. Beceneve "Darth Maple".
Part 1987-ben kezdett el dartsozni, miután a szüleitől karácsonyra kapott egy dartstáblát.[1] 1993-ban a BDO-nál kezdte pályafutását, ahol először 1994-ben indult világbajnokságon. Ebben az évben Part megnyerte a vb-t, ahol a döntőben az angol Bobby George-ot verte meg 6–0-ra, ezzel ő lett a sportág első nem európai vb-győztese.[2] Ezután még három világbajnokságon indult a BDO-nál (1995, 1996, 1997), de mindháromszor a második kör jelentette számára a végállomást. 1997-ben elhagyta a BDO-t és átszerződött a PDC-hez.
PDC
Miután Part átjött a PDC-hez, rögtön első évében részt is vett első világbajnokságán. A vb nem sikerült számára túl jól, mivel már a csoportkörben kiesett az angol Peter Evison ellen. A következő vb-n is már az első körben kiesett, ezúttal Alan Warriner-Little elleni 0–3-as vereséggel.
2000-ben már egy körrel tovább jutott a világbajnokságon, ahol a második körben Dennis Smith-t nem tudta legyőzni. Part számára az igazi áttörés a 2001-es világbajnokságon érkezett el, ahol egészen a döntőig jutott. Ott az ellenfele a sorozatban hetedik PDC vb címére hajtó Phil Taylor volt. Partnak a döntőben nem nagyon volt esélye és 7–0-ra kikapott Taylortól.[3]
A következő világbajnokságon a negyeddöntőig jutott, ahol újra Taylor volt az ellenfele. Az előző évi döntőhöz hasonlóan Partnak ezúttal sem volt esélye, és 6–0-s vereséggel búcsúzott a tornától. Ebben az évben két nagytornán is döntőt játszott, de sem a World Matchplay-t, sem a World Grand Prix-t nem sikerült megnyernie.
2003-ban megszerezte első világbajnoki címét a PDC-nél, miután a döntőben egy szoros mérkőzésen legyőzte Taylor-t 7–6-ra.[3][4] Taylor először szenvedett vereséget a világbajnokságon az 1994-ben Dennis Priestley-vel szemben elvesztett vb-döntőt követően. A vb után Part fél éven keresztül vezette a PDC világranglistáját. 2004-ben nem sikerült címvédőként számára a világbajnokság, csak a harmadik körig jutott, ahol Mark Dudbridge búcsúztatta. A következő világbajnokságon is ugyanígy esett ki a harmadik körben Dudbridge ellen. 2005-ben a World Matchplay-en döntőt játszott, ahol Colin Lloyd ellen szenvedett vereséget 16–12-re.
Part-nak 2006-ban is csak a harmadik körig tartott a vb, ezúttal Wayne Mardle-t nem tudta legyőzni.[5] Ebben az évben megnyerte a Las Vegas Desert Classic kiemelt PDC tornát, a döntőben Raymond van Barneveld-et győzte le 6–3-ra.[6] 2007-ben a világbajnokságon csak a második körig jutott, ahol Chris Mason ellen kapott ki 4–2-re.
A következő világbajnokságon 2008-ban, Partnak újra összejött a világbajnoki cím. A döntőben a selejtezőből menetelő, mindössze 21 éves Kirk Shepherd-el csapott össze.[7] Part 7–2-re győzedelmeskedett, így megszerezte második PDC-s világbajnoki címét, ami összességében már a harmadik volt karrierje során.[8]
2009-ben címvédőként újra nem sikerült számára jól a vb, mivel már az első körben kiesett az amerikai Bill Davis ellen. 2010-ben a második körig jutott, ahol a 2008-as vb döntős ellenfele, Kirk Shepherd ejtette ki. 2011-ben újra már az első körben kiesett, ezúttal a dán Per Laursen ellen. Part a 2011-es World Matchplay-en megdobta élete első kilencnyilasát televíziós mérkőzésen.
A 2012-es vb-n egészen a negyeddöntőig jutott, először John Henderson-t, utána Ritchie Burnett-et, majd Kevin Painter-t is legyőzte. A negyeddöntőben már nem sikerült nyernie, James Wade ellen kikapott 5–4-re.[9] Part ezután már csak három világbajnokságra jutott ki, 2013-ban és 2014-ben a második körben esett ki, eddigi legutolsó vb-jén 2015-ben pedig az első körben.
↑Ashdown, Richard: A History of the Desert Classic. We Love Darts, 2010. július 1. [2015. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 19.)
Toronto, Ontario, Kanada
Bobby George
Wayne Copeland
Roland Scholten
Mark Webster
Bobby George ellen 6–0)
Roger Carter ellen 1–3)
Paul Lim ellen 3–1)
Per Laursen ellen 0–3)
