John Rety

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
John Rety
SzületettRéty János
1930. december 8.
Budapest,  Magyarország
Elhunyt2010. február 3. (79 évesen)
London,  Egyesült Királyság
Állampolgársága
Foglalkozása

John Rety (Budapest, 1930. december 8. – London, 2010. február 3.) magyar-brit anarchista, költő, kiadó és sakkjátékos.[2][3]

Élete

Budapesten született, egy budapesti angol óvodába járt. Gyermekként, amikor kitört a második világháború, 1944-ben elválasztották zsidó szüleitől, és üzeneteket vitt az ellenállásnak.[4] A nagymamáját a háború utolsó napján lelőtték.[5] 1947-ben, miután egy háborúellenes színdarabot játszott a budapesti parlament lépcsőjén[6], nagynénjéhez utazott nyaralni Nagy-Britanniába, és ott kellett maradnia, mert a néni elégette az útlevelét. Fordítói munkája után egy cseh kiadónál, aki nem beszélt angolul,[4] elindított egy Soho underground újságot, az Intimate Review-t, olyan fiatal írók közreműködésével, mint Doris Lessing, Bill Hopkins(wd), Laura del Rivo, Frank Norman(wd), Alun Owen(wd), Cressida Lindsay(wd) és Bernard Kops(wd). Feliks Topolski(wd) és Ralph Steadman(wd) készített műalkotásokat. 1953-ban kiadott egy komikus levélregényt Supersozzled Nights címmel. Miután rágalmazással való fenyegetés hatására az Intimate Review bezárására kényszerült, társszerkesztett más rövid életű kiadványokat, a Cheshire Cat and Fortnightly: Rety volt az első, aki kiadta Colin Wilsont. Közreműködött a Colin Wilson, a Celebration (Cecil Woolf, 1988) "So Much Work to Do" című esszéjében. Ezt újranyomták a The Sage of Tetherdown: personal recollections of Colin Wilson by his friends címmel a Paupers' Press gondozásában 2020-ban. Miután 1958-ban találkoztak partnerével, Susan Johnsszal, használt bútorboltot nyitottak a Camden High Streeten(wd), és Rety festőnek is készült a City and Guilds Art School(wd) művészeti iskolában. Politikailag részt vett a Committee of 100(wd) háborúellenes bizottságban, 1964-től 1969-ig szerkesztette a Freedom anarchista hetilapot, amelynek terjedését vidáman befogadó szerkesztői megközelítésével növelte és elsimította a szektásságot a brit anarchizmusban.[7] (Később bevallotta, hogy soha nem olvasott az anarchista klasszikusok közül – és bár később Kropotkint olvashatónak találta, soha nem értette meg igazán Proudhont vagy Bakunyint.[8]) Aktív volt a Vietnámi háború ellen, részt vett a Grosvenor téri(wd) demonstráción, valamint a Speaker's Corner 13 napos böjtjén. Kezdetben meg volt győződve Stuart Christie(wd)[9] ártatlanságáról, akit azzal vádoltak, hogy robbanóanyagot szállított Francisco Franco meggyilkolásához, és segített egy nemzetközi szolidaritási kampány koordinálásában, annak ellenére, hogy az igazság megismerésekor személyes árulásérzést élt át.[7] 1982-ben társalapítója a Torriano Meeting House-nak Kentish Townban(wd), ahol hetente verses felolvasásokat tartanak. Stephen Spender és Adrian Mitchell(wd) azon költők százai között voltak, akik felléptek Torrianóban(wd).[7] Egy 2003-as antológia Dannie Abse(wd), John Arden, Oliver Bernard(wd), John Heath-Stubbs(wd) és Dilys Wood munkáit tartalmazza.[2] Az antológia az 1987-ben alapított Hearing Eye Press című kiadványával jelent meg, amely végül több mint 150 könyvet jelentetett meg. A Morning Star(wd) versszerkesztője is lett: az ott megjelent munkák antológiája, a Well Versed, két kiadásban is megjelent.[2] Sakkjátékosként 2034-es FIDE-besorolást ért el[7], játszott a Middlesexben és a Londoni Egyetemen, valamint Angliát képviselte a Senior Sakk Európa-bajnokságon.[4] Élete nagy részében hontalan személy okmánya alapján utazott, de végül hetvenes évei végén, Magyarország EU-csatlakozása után brit útlevelet kellett szereznie.[10] Londonban halt meg, élettársa és két gyermeke maradt: lánya, Emily Johns a Peace News szerkesztője.

Jegyzetek

  1. ↑ John Rety (angol nyelven), 2010. március 1. (Hozzáférés: 2023. október 4.)
  2. ↑ 2,0 2,1 2,2 Pilgrim, John. „John Rety obituary”, The Guardian, 2010. március 18. (Hozzáférés: 2021. június 19.) 
  3. ↑ Foxell, Nigel. „John Rety: Poet and anarchist who ran the Hearing Eye publishing house”, The Independent, 2011. október 23.. [2022. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. június 19.) 
  4. ↑ 4,0 4,1 4,2 „John Rety”, The Daily Telegraph, 2010. március 1. 
  5. ↑ Eyres, Harry. „Tribute to a well-versed soul”, Financial Times, 2010. március 5. 
  6. ↑ Carrier, Dan. „Tributes to John Rety, celebrated poet from Torriano Meeting House who has died from a heart attack”, Camden New Journal, 2010. február 11. 
  7. ↑ 7,0 7,1 7,2 7,3 Rai, Milan. „John Rety: "The point is this"”, Freedom, 2010. február 26.. [2011. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  8. ↑ John Rety; Editor of Freedom Magazine | Anarchism in the UK with Ian Bone #2. YouTube , 2021. október 11.
  9. ↑ Stuart Christie (1946. július 10. – 2020. augusztus 15.) skót anarchista író.
  10. ↑ Bagley, Richard. „Obituary: John Rety 1930 to 2010”, Morning Star, 2010. március 26.. [2013. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva] 

További információk

  • Kociejowski, Marius(wd). God's Zoo: Artists, Exiles, Londoners (Carcanet, 2014) contains a biographical chapter "The Poet, the Anarchist, the Master of Ceremonies - Whose tale contains a desk inlaid with Midnight Blue"
  • Rety, John. "Notebook in hand, New and Selected Poems" (Stonewood Press, 2012), contains a biographical chapter by John Rety's daughter, Emily Johns.
  • Rety, John. "So Much Work To Do," in The Sage of Tetherdown: personal recollections of Colin Wilson by his friends edited by Colin Stanley (Paupers' Press, 2020)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John Rety című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=John_Rety&oldid=114436”