Jordan Radicskov

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Jordan Radicskov
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Kalimanica
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Szófia
ÁlneveGligor Gligorov
Állampolgárságabolgár
GyermekeiDimitar Radichkov
Foglalkozása
Tisztségea bolgár nemzetgyűlés tagja
Kitüntetései
  • Sztara Planina Érdemrend
  • Royal Order of the Polar Star
SírhelyeCentral Sofia Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Jordan Radicskov témájú médiaállományokat.

Jordan Dimitrov Radicskov, Йордан Димитров Радичков (Kalimanica, 1929. október 24. – Szófia, 2004. január 21.) bolgár író.

Élete

1947-ben érettségizett Berkovicában.[1] 1951-ben a Народна младеж című lap helyi tudósítója, 1952és 1954 közt szerkesztője volt. 1954 és 1960 közt a Вечерни новини című lap szerkesztőjeként dolgozott. Első novellái is e lapban jelentek meg. Első önálló kötete, a Сърцето бие за хората 1959-ben jelent meg, ezt követte a Прости ръце 1961-ben és az Обърнато небе 1962-ben. Ezek az alkotásai a szocialista realizmus stílusában fogantak, ezt fokozatosan felváltotta a folklorisztikus elemekkel, népi humorral kombinált groteszk, parodisztikus stílus. Munkái tárgyát megfosztotta természetes környezetüktől, kiragadta őket kontextusukból, a valóságot egyfajta komikus színjátékká formálta át. A fantasztikum és a valóság keveredik Radicskov munkáiban, a modern ipari civilizáció képei vegyülnek a távoli, mitikus múlt elemeivel, emiatt stílusát egyfajta "balkáni mágikus realizmusként" is említik. Ezt a parodisztikus stílust kezdetben ellenségesen fogadta a bolgár kommunista párt, sokszor primitivizmussal, eszkapizmussal és agnoszticizmussal vádolták. Írásai java részének főhősei szülőföldje, Északnyugat-Bulgária néprajzának jellegzetes alakjai. Az a tény, hogy szülőfaluja, Kalimanica megsemmisült (1983-ban az Ogosta duzzasztógát vize alá került) visszatérő elem lett írásaiban. Alkotásai másik fő témája a természet és a vadon élő állatok.[2] Az évek során komoly népszerűségre tett szert úgy hazájában, mint a nemzetközi közösségben, 2001-ben Irodalmi Nobel-díjra is jelölték. 1966-ban filmforgatókönyvet írt Горещо пладне címmel, ez egy folyóban csapdába esett fiú megmentéséről szól. A film hatalmas sikert aratott. 1969-es regénye, a Барутен буквар Bulgáriában először beszélt a szocializmusról a fantázia, a népi bölcsességek és a trágárság keverékének erőteljes keverék-nyelvezetén (az addig megszokott erőteljesen idealizáló felfogás helyett). Számos elismert gyermekkönyvet is írt, ezek közül az 1968-ban megjelent Ние, врабчетата különösen népszerű. Munkáit gyakran saját absztrakt rajzaival illusztrálta. Különösen híres volt nyelvezetéről, kritikusai kijelentették, hogy "Radicskov munkáinak igazi főszereplője a szó".[3] Bolgár kultúrára gyakorolt hatásának egyik legnagyobb megnyilvánulása az a tény, hogy munkái számos neologizmust[4] és kifejezést vezettek be a bolgár mindennapokba. Számos irodalmi, színházi és filmes díjat kapott úgy hazájában, mint külföldön. Bulgária közéletének kiemelkedő alakja volt, 1962-től a Bolgár Írószövetség tagja, 2001-ben a Bolgár Szocialista Párt képviselője volt, de e tisztségéről hamar lemondott, s élete utolsó éveiben egyre inkább visszavonult a politikától.[5] Munkáit több, mint harminc nyelvre fordították le.

Magyarul megjelent művei

  • Kecskeszakáll. Elbeszélések; vál., utószó Juhász Péter, ford. Juhász Péter, Karig Sára; Európa, Bp., 1969 (Modern könyvtár)
  • Zűrzavar / Január. Két dráma; ford., utószó Juhász Péter; Európa, Bp., 1977 (Modern könyvtár) ISBN 963071051x
  • Mi, verebecskék; ford. Király Zoltán, ill. a szerző; Móra, Bp., 1979 ISBN 9631115224
  • Repülési kísérlet / Lazarica. Két dráma; ford., utószó Csíkhelyi Lenke; Európa, Bp., 1984 (Modern könyvtár) ISBN 9630736977
  • A léggömb (novella, Mai bolgár elbeszélők c. antológia, Európa Kiadó, 1965)
  • A bolhák (novella, Égtájak c. antológia, Európa Kiadó, 1967)
  • Január (novella, Még egyszer a delfinekről c. antológia, Európa Kiadó, 1973)
  • A kiskatona (novella, Pokolraszállás c. antológia, Európa Kiadó, 1975, ISBN 9630704293)
  • Muskotály (novella, Égtájak c. antológia, Európa Kiadó, 1976)
  • A szűrköpönyeg (novella, Történetek a hőstettről c. antológia, Európa Kiadó, 1977, ISBN 9630712105)
  • A bőrdinnye (novella, Galaktika 29., 1978)
  • Különös repülő testek (novella, Galaktika 29., 1978)

Jegyzetek

  1. ↑ Yordan Radichkov web page Archiválva 2012. február 15-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  2. ↑ Atanasova, Lyuba: ЗА СРЪБСКОТО ПРАСЕ И СЮЖЕТА НА "СВИРЕПО НАСТРОEНИЕ" (български nyelven). Liternet. (Hozzáférés: 2012. január 19.)
  3. ↑ Maria Pshastek-Samokov: На Йордан Радичков словата диви и опитомени... (български nyelven). Slovo.bg. (Hozzáférés: 2012. január 19.)
  4. ↑ Gutoranova, Ilka: НЕОЛОГИЗМИТЕ НА ЙОРДАН РАДИЧКОВ В КНИГАТА МУ "ПУПАВО ВРЕМЕ". Liternet. (Hozzáférés: 2012. január 19.)
  5. ↑ Yordan Radichkov biography

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yordan Radichkov című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Jordan_Radicskov&oldid=528167”