Jules Lavirotte

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Jules Lavirotte
SzületettJules Marie Aimé Lavirotte[1]
Az adatok szerializációja sikertelen
Lyon 3. kerülete[1]
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Lyon 7. kerülete[2]
Állampolgárságafrancia
HázastársaJane de Montchenu
Foglalkozása
Iskolái
  • École nationale supérieure des beaux-arts de Lyon
  • École nationale supérieure des Beaux-Arts
SírhelyeLoyasse-i temető

Jules Lavirotte aláírása
Jules Lavirotte aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Lavirotte témájú médiaállományokat.

A Lavirotte-ház a Rapp sugárút 29. alatt Párizsban
A lépcsőkorlát alját lezáró szobor a Rapp tér 3 alatti házban

Jules Joseph Aimé Lavirotte (Lyon, 1864. március 25. – Lyon, 1929. március 1.)[3] a szecesszió stílusában alkotó francia építész.

Élete és munkássága

Tanulmányait Lyonban kezdte az ottani szépművészeti iskolában (École des Beaux-Arts), majd Párizsban folytatta, Paul Blondel műtermében. Jules Lavirotte a szecesszió egyik legeredetibb, legtöbb képzelőerővel alkotó építőművésze. Alexandre Bigot keramikussal együttműködve épületeit túlburjánzó, már-már erotikus szimbolizmussal díszítette. Burkolólapként általában kőcserepet alkalmazott. Párizs előkelő VII. kerületében és annak közvetlen környezetében ma is áll kilenc háza, amelyeken jól követhető stílusának fejlődése. A legnevesebb épületei a Rapp sugárút 29. szám alatti, valamint a Wagram sugárút 34. alatti épület, amit kerámia-háznak is hívnak. 1906-ban kissé megszelídült a stílusa, amint arról a Messina sugárút 23 alatt épült háza tanúskodik. Alkotó munkájában neves szobrászokkal dolgozott együtt, mint Théobald-Joseph Sporrer, Firmin Michelet, Alfred Jean Halou, Jean-François Larrivé[4] és Léon Binet. Három alkalommal nyerte el a Párizs városa által a legszebb homlokzatra kiírt díjat. A Magyar Iparművészeti Múzeum 2013-as Bigot-pavilon című kiállításán számos eredeti épületeleme látható.[5]

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 születési anyakönyvi kivonat. (Hozzáférés: 2023. május 31.)
  2. halotti anyakönyvi bizonyítvány. (Hozzáférés: 2023. május 31.)
  3. Catherinne Chevillot, Laure de Margerie (szerk) La sculpture au XIXe siècle - Mélanges pour Anne Pingeot, éditions Nicolas Chaudun, Paris, 2008, p.348 note 5. (franciául)
  4. Revue La Construction Moderne du 19 avril 1902
  5. A Bigot-kiállítás a Commonson

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek