Kérdő István
| Kérdő István | |
| Született | Kérdő István Géza 1923. február 11. Budapest[1] |
| Elhunyt | 1981. május 10. (58 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem ( – 1947. október 11., orvostudomány) |
Kérdő István (Budapest, 1923. február 11. – Budapest, 1981. május 10.) magyar orvos, belgyógyász, balneológus, reumatológus, orvostörténész; az orvostudományok kandidátusa (1963). A Magyar Balneológiai Egyesület alelnöke, a Magyar Meteorológiai Társaság Orvosmeteorológiai Szakosztályának elnöke, a Magyar Orvostörténelmi Társaság vezetőségi tagja volt. A Nemzetközi Biometeorológiai Társaság tagja. A Lengyel Balneológiai Egyesület, a Bolgár Fizioterápiás Egyesület, a Szovjet Fizioterápiás Egyesület, a Csehszlovák Fizioterápiás Társaság és az Angol Királyi Orvostársaság tiszteletbeli tagja.
Életpályája
Kérdő István (1894–1952)[2] műszaki tisztviselő és Holnapy Mária Terézia fiaként született. A Kispesti Királyi Állami Deák Ferenc Gimnáziumban érettségizett (1941). A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1947. október 11-én avatták orvosdoktorrá. 1947 és 1950 között a II. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka volt. 1950 és 1952 között a Fővárosi János Kórház Idegegészségvédelmi Osztályán segédorvosként dolgozott. 1952 és 1981 között az Országos Reuma és Fizikoterápiás Intézetben (ORFI) dolgozott. 1967-től tudományos osztályvezetőként a meteoro-klimatobiológiai osztály főorvosa volt. 1972 és 1976 között az I. számú belgyógyászati osztály vezetője és az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság gyógyhelyek szanatóriumok és gyógyfürdők továbbfejlesztéséért felelős főigazgató-helyettese volt.
Munkássága
Tudományos kutatását a biometeorológia és bioklimatológia területe alkotta. A vegetatív idegrendszer regulációs változásait tanulmányozta, mind meteorológiai, klímás és belgyógyászati betegségekben is. Kutatása során új módszert dolgozott ki a vegetatív idegrendszer működésének vizsgálatára, ez a „vegetatív index”. Ezt a módszert külföldön is alkalmazzák; itthon leginkább a sport- és üzemorvosi, valamint az alkalmassági vizsgálatoknál. Vizsgálatokat végzett a nyombélfekély keletkezésével kapcsolatban. A levegőionizátor megszerkesztésében, bemérésében is részt vett.
Családja
Felesége Tarnay Mária volt, Tarnay József és Berkes Ida[3] lánya. Gyermekei: Kérdő Péter, Hlavácsné Kérdő Katalin, Kérdő Ágnes és Kérdő Andrea.
Művei
- Hippokrátész és a bioklimatológia (Budapest, 1955)
- Időjárás, éghajlat, egészség (Budapest, 1961)
- Meteorológiai és klímatényezők hatásának vizsgálata az emberi szervezetre és az eredmények gyakorlati alkalmazásának lehetőségei (Budapest, 1962)
Díjai, elismerései
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 11.)
- ↑ Id. Kérdő István halotti bejegyzése a Budapest XIX. kerületi állami halotti akv. 203/1952. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2025. február 20.)
- ↑ Tarnay Józsefné gyászjelentése. (Hozzáférés: 2025. február 20.)
- ↑ Magyar Meteorológiai Társaság
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Tudósnaptár
- Magyar orvoséletrajzi lexikon Archiválva 2021. január 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
- Kérdő István (Orvostörténeti Közlöny, 1981)
- Révai új lexikona XI. (Kad–Kla). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-294-9
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
