Küllőd
Küllőd (Kolut) | |
![]() | |
A küllődi katolikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | |
Tartomány | Vajdaság |
Körzet | Észak-bácskai |
Község | Zombor |
Rang | falu |
Irányítószám | 25274 |
Körzethívószám | +381 25 |
Népesség | |
Teljes népesség | 1327 fő (2011)[1] +/- |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 97 m |
Terület | 73 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Küllőd témájú médiaállományokat. |
Küllőd (szerbül Колут / Kolut, németül Kolluth) falu Szerbiában, a Vajdaság Észak-bácskai körzetében, Zombor községben, közel a magyar és a horvát határhoz.
Fekvése
A 83–99 m-es tengerszint feletti magasságban fekvő települést nyugatról a (nem messze folyó Dunával párhuzamosan futó) Bajai-csatorna kanyarulatai, keletről pedig a Kígyós-ér határolják. Gazdag vízrendszerének köszönhetően a falu határában kiterjedt mocsarak vannak. A településen halad át a Zombort és a Magyarország felé határátkelővel rendelkező Béreget összekötő, 18-as számú főút.
Története
A település első említése 1261-ből való, előző neve Kollut volt. Nevét az oklevelek Külünd, Kylynd, Bel-Kulud, Kywlewd, Keled alakokban írták. 1305-ben Batand Filius comitis Bulgár de Kulud a szomszédos Battyánban magához váltotta Pathe fiainak részbirtokait. 1364-ben Péterfi Tamás fia János birtokos volt Belkuludon. 1412-ben Garai nádor ítélőlevelében többek között Treutul Miklós birtokaként van említve. 1416-ban Kylywd birtokosa a fehérvári káptalan. 1435-ben Lévai Cseh Péter macsói bán volt Kylivod (Küllőd) birtokosa. 1466-ban Cseh Péter fia László birtokaként említik Belkulut. 1482-ben Kewlwd már erődként szerepel Geszti Mihály birtokában.

1483-ban Geszti Mihálynak Kis Mihály nevű békavári várnagya megtámadta a gyűlésbe menő Bodrog vármegyei alispánt. E két utóbbi adatból kitűnik, hogy Békavár és Kollut (Küllőd) azonosak. A község határában most is van Békavár nevű dűlő, amelyet a falu mai német lakosai Schlossriegelnek neveznek. E várban volt a ferences rendiek kolostora is, mely 1526-ban elpusztult. 1503-ban Cseh Zsigmond zálogba adja Kis-Kewleud, Nagy-Kewleud nevű birtokait mostohaapjának, Haraszti Ferencnek. 1526-ban Tomori Pál és Török Bálint a Dunán itt kelnek át, hogy csatlakozzanak a királyi sereghez. 1529-ben, amikor a török Mohácshoz közeledett, Szapolyai János Küllődnél kelt át a Duna vizén, és a mohácsi síkon találkozott a török haddal. 1688-ban a császári sereg Szekcsőnél a Dunán átkelve július 6-án Kolutig ért. A török uralom végére a település lakossága megfogyatkozott, Bács megye 1699 évi összeírásakor csak tizenhat gazdát találtak itt. A török időkben elnéptelenedett településen a 18. században magyarok, németek és szerbek telepedtek le. A második világháború után, főleg a magyar határhoz közel fekvő település etnikai arányainak megváltoztatása végett 436 fő horvátországi szerbet telepítettek a faluba, elsősorban Lika és Gorski kotar vidékekről. A községet ma főképp ezeknek a családoknak az utódai lakják.
Békavár
Küllőd határában, a falutól északra a Duna ártéri rétjei találhatók. Itt van a hajdani Békavár község helye, mely az 1768-as térképen még szerepelt, a castrum Bekavár romjairól Csánki Dezső is megemlékezik. Okleveles nyomok szerint a küllődi várral azonos, melyet 1482-ben Geszti Mihály uralt, a várnagya pedig Kis Mihály volt. A hagyomány szerint ez a vár a dunántúli Kiskőszeg hegyivárral lánccal volt összekötve, hogy a Dunán megállítsák a hajókat.
Népesség
Demográfiai változások
1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 |
---|---|---|---|---|---|---|
2927 | 2877 | 2597 | 2148 | 1886 | 1710 | 1710[2] |
Etnikai összetétel
Nemzetiség | Szám | % |
Szerbek | 1359 | 79,47 |
Jugoszlávok | 133 | 7,77 |
Horvátok | 128 | 7,48 |
Magyarok | 28 | 1,63 |
Muzulmánok | 4 | 0,23 |
Macedónok | 3 | 0,17 |
Montenegróiak | 2 | 0,11 |
Németek | 2 | 0,11 |
Ruszinok | 1 | 0,05 |
Bunyevácok | 1 | 0,05 |
Egyéb/Ismeretlen[3] |
Gazdasága
A mezőgazdasági jellegű település területe 4334 ha, amelynek mintegy 67%-a szántó. A falu gazdaságának fontos elemét képezi a kb. 200 ha területű, mesterséges halastó. Ezenkívül működik a faluban egy 1925-ben épült téglagyár is.
Nevezetességek
- Vadaspark.
Jegyzetek
- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I–IV. Budapest: MTA. 1890–1941.
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség. Bács-Bodrog vármegye
- SOinfo.org (angolul)
Külső hivatkozások
- Küllőd története Archiválva 2019. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben